Mérgezés, élve befalazás, hordóba rekesztés – Krakennek, azaz Unai López de Ayala nyomozónak ezúttal egy titokzatos történelmi regényben elkövetett gyilkosságokat másoló tettest kell kézre kerítenie: egyszerre kell megküzdenie a múlt és a jelen kíméletlen árnyaival és mitológiai szörnyetegeivel. A tét pedig nem kevés: a családja élete – a jövőben.
A fehér város-trilógia befejező része az előző kötetek izgalmát továbbörökítve, lenyűgöző módon vegyíti a középkori krónikák és a modern bűnügyi történetek világát egyetlen nagyívű, időtlen elbeszéléssé.
A fülszöveg valamennyivel jobb, tartalmasabb cselekményt ígér, mint amit valójában nyújt ez a könyv...
Félve kezdtem neki A fehér város trilógia lezáró részének, ugyanis Molyon jóval rosszabb értékelése van, mint az előzőeknek. Bár már nagyon sokszor bebizonyosodott, hogy általában nem értek egyet a molyos százalékkal, most sajnos azt kell mondjam, valóban gyengébb volt ez a rész. És nem kicsit.
Mintha ez lett volna az írónő első regénye, a trilógia első része, szárnypróbálgatás. Összecsapottnak éreztem, mintha már nem is érdekelné a szerzőnőt az egész történet, csak várná, hogy vége legyen. Én is így voltam ezzel - tulajdonképpen egyáltalán nem érdekelt, csak vártam a végét.
Nem találtam benne a már jól megszokott részletességet (kivéve egy pszichológiai vonalon, ami viszont az én tudásomhoz mérten túl volt bonyolítva), a karakterek személyisége szinte elveszett az első két könyv után.
A viselkedésünk attól függ, milyen viszonylatban kerülünk kapcsolatba másokkal: munkahelyi, családi, társadalmi vagy magánjellegű helyzetben.
Egy trilógiától azt várom, hogy a karakterek az utolsó rész végére olyan közel kerüljenek hozzám, hogy fájjon elbúcsúzni tőlük. Az idő urai esetében viszont épp ellenkezőleg történt: eltávolodtak tőlem, idegenként kezeltem őket, mintha nem lenne mögöttem ~1200 oldalnyi közös nyomozás. A főbb karakterekről a reflektorfény átirányult a családtagokra, főként Unai nagyapjára és Alba édesanyjára, de ők sem kaptak akkora teret, hogy azt mondjam, kibalanszolta a dolgokat.
Egy történés ütött szíven, ahol majdnem elsírtam magam, MatuSalem halála. Ez volt körülbelül összesen 1-1,5 oldal a közel hatszázból, a többi "csak úgy" volt.
Az ördögtől ritkán kér segítséget az ember, hacsak nem akarja egy fortyogó üstben végezni.
A formátum maga tetszett: regény a regényben. A gyilkos most egy frissen megjelent középkori regényben fellelhető gyilkosságokat másol le. Ennyi. Az ötlet jó volt, a megvalósítás - teljes mértékben szubjektív -, szerintem nem. Szívesebben olvastam volna előbb az "eredeti" halált, és csak utána azt, hogy a jelenkorban mi történt, adott volna egy kis extra feszültséget a tudat, hogy az olvasó már tudja, mi fog történni, csak azt nem, hogy kivel. Vagy akár (ismerve a történet végét), szólhatott volna az egész kötet az 1192 - 1202 közötti időszakról. Engem sokkal jobban lekötött az a történet, és úgy gondolom, elbírta volna a trilógia, ha a lezáró rész kicsit másabb.
Az eredeti Az idő urai miatt rengeteg új nevet kellett megjegyezni, és őszintén megvallom, 600 oldal elteltével sem tudtam, hogy akkor most ki kinek a kicsodája-micsodája.
A nárcisztikus személyiség cselekedetei olyanok, mint a tóba dobált kövek: hullámokat vernek maguk körül, azok újabb hullámokat képeznek, és sodorják magukkal a körülöttük élőket.Kicsit olyan, mintha minden szálba csak belecsípett volna az írónő: a történelmi regény érdekes volt, de nem elég részletes. A nyomozásra sem helyezett akkora hangsúlyt, Unai és Alba gyerekét pedig csak arra használta, hogy pár oldallal hosszabb legyen a könyv, egy, a történet szempontjából teljesen jelentéktelen szál beleszövésével. Nem vagyok elégedett azzal sem, hogy hogyan alakította Tasio életét, azzal pedig végképp nem, hogy Unai úgy kezelte Tasiot, mintha megérdemelten ült volna húsz évet rácsok mögött, holott tökéletesen tisztában volt vele, hogy az égvilágon semmit nem tett.
Nekem sok volt, hogy Unai családja már-már irreálisan szerencsés. Méheket engedtek Alba torkára, túlélte. Albát rejtélyes mód nem vízbe fojtották, hanem kitették a semmi közepére megkötözve, terhesen. Túlélte ő is, és a gyerek is károsodás nélkül. Most meg elrabolták a gyereket, a 100 éves nagyapát leütötték, napokig kómában volt, és mindketten épségben megúszták ??? Egy kis drámát elbírt volna az ő életükis, úgy gondolom. Mondjuk Alba meghalhatott volna.
A könyv egyik pozitívuma, hogy Alba ebben a részben szerepelt a legkevesebbet. És sajnos számomra ennyiben ki is merültek a pozitív dolgok most :(. Mindennel csak félig voltam megelégedve.
Cím: Az idő urai
Eredeti cím: Los senores del tiempo
Szerző: Sáenz de Urturi, Eva García
Fordító: Vajdics Anikó
Kiadó: Európa Kiadó
Sorozat: A fehér város trilógiája
Oldalak száma: 592
Megjelenés: 2021. május 26.
ISBN: 9789635044061
Méret: 197 mm x 142 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése