Tove Alsterdal - Elnyelte a föld

Az ​északi sarkkör közelében fekvő Malmberget településnek mennie kell: a bányamunkálatok következtében instabillá vált talajra épített házakat bármelyik pillanatban elnyelheti a föld. Az egyik költöztetésre váró, üresen álló családi ház pincéjében két munkás egy rémült és zavarodott férfira bukkan. Az eset komoly fejtörést okoz a helyi rendőröknek…

Eközben Malmbergettől mintegy 700 kilométerre délre Eira Sjödin rendőrjárőrt és társát a baljós hangzású Offer község melletti elhagyatott házhoz riasztják, amelynek pincéje egy csontsoványra fogyott férfi holttestét rejti. A fiatal rendőrnő addigi kemény munkájának gyümölcse beérni látszik: helyismerete, lényeglátása, alapossága és makacs kitartása a csapat nélkülözhetetlen tagjává teszi.

Minél több részlet derül ki az elhunyt férfi életéről és jelleméről, annál nehezebbnek tűnik a legalapvetőbb kérdések megválaszolása: Vajon kik lehetettek az elkövetők? Mi lehetett az indíték? És mégis miért csonkították meg áldozatot? Eira és kollégái bejárják Észak-Svédországot, remélve, hogy a különböző városok, falvak és a végtelen erdők mélyén megtalálják a válaszokat.

Ahogy a nyomozók előtt kezdenek körvonalazódni a magányos áldozat utolsó napjai, a rejtélyes ügy egyre nagyobb hatással lesz minden érintettre. Mindegyikük máshogy próbálja enyhíteni saját magányát: alkohollal, alkalmi kapcsolatokkal, esetleg alkohollal és alkalmi kapcsolatokkal… Amikor azonban a folyamatban lévő nyomozás kellős közepén váratlanul eltűnik egyik kollégájuk is, mindnyájan kénytelenek lesznek szembenézni saját félelmeikkel, érzéseikkel és döntéseik következményeivel.

Szerintem:

Tove Alsterdal korábban megjelent regényéről írt bejegyzésemet ide kattintva olvashatjátok el: Gyökerestül kitépve. 

A szerzőnő előző, első könyve viszonylag magasra helyezte nálam a lécet, amit az Elnyelte a föld csak súrolt alulról. Arra számítottam, hogy egy tempós nyomozást követhetünk ismételten végig, ahol elképesztő gyorsasággal derül fény több dologra is. Abban a regényben épp az tetszett, hogy nem ültek a rendőrök sokáig egy-egy ügy felett, hanem talpraesetten vizsgálódtak, több rejtélyre is fényt derítve.

Ezzel szemben most az egész könyv egy esetet dolgozott fel, mellékes szálak nélkül. Az élvezhetőségből ez semmit nem vont le, egész egyszerűen csak ez egy más típusú krimi, mint az első magyarul is megjelent kötet. 

– Az ember nem azonos a családjával – jegyezte meg –, nem egyenlő a szüleivel, és nem egyenlő a testvéreivel.

Ha lehet következtetést levonni csupán két regény alapján, azt mondanám, Tove igyekszik valamivel többet írni, mint egy egyszerű krimi. Visz a történeteibe lélektaniságot, jelenesetben a családi kötelékek, a társas kapcsolatok, a kötődés, függőség áll a középpontban. A másik, ami két kötet után leszűrhető, az az, hogy a szerzőnő nagyon ért az atmoszféra megteremtéséhez. Annyira jól át tudja adni a hangulatot, a skandináv kisvárosok, erdőségek apró zajait, hogy az olvasó bármiféle erőlködés nélkül képes odaképzelni magát a nyomozás kellős közepébe, átérezni azt a feszültséget, vagy épp felszabadultságot, amiket a megalkotott karaktereket lengik körül. 

És ha már karakterek... olyan emberien írta meg az összes karaktert, hogy nem tudom őket nem közel érezni magamhoz már az első kötet óta. Hibáznak, érzéseik vannak, nem mindentudó nyomozók, akik egy hajszálból, vagy egy véletlen elejtett szóból csettintésre felgöngyölítik az esetet, de nem is nevetségesen amatőrök, akik a nyilvánvaló dolgokat, összefüggéseket sem veszik észre.

Egész nap az igazság felderítésén dolgozunk, közben meg mindenkinek hazudunk. Hozzá lehet szokni, egy idő után kifejezetten könnyen megy. Valójában lenyűgöző, mennyire tehetségesen hazudnak az emberek!

Az első könyvet 4,5 csillagra értékeltem Molyon, viszont úgy érzem, bármennyire is rántott magába ez a világ, bármennyire is szeretem Tove stílusát, kénytelen vagyok csupán négyesre értékelni. Az ok pedig annyi, hogy voltak olyan szálak, amikről úgy éreztem, félbemaradtak, vagy inkább lényegtelenek a történet szempontjából, és indokolatlanul nagy szerepet kaptak. Ilyen például rögtön az elején a belengetése annak, hogy egy egész település vár átköltöztetésre az instabillá váló talaj miatt, végtelen hosszú a lista, és sok munka az egész házköltöztetés. Ennek a későbbiekben nincs jelentősége, én viszont vártam, hogy emiatt is keletkezzen valami bonyodalom.

Kíváncsian várom a folytatást, mert a könyv befejezése után nem maradtam izgalom nélkül, van benne kis visszacsatolás az előző kötetre, olyasmi történik, ami teljesen felborzolhatja a múlt már lezártnak hitt dolgait. 

Ha esetleg nem olvastad az "első" részt, jó hír, hogy nem kapcsolódnak össze szorosan. Tökéletesen érthető a "második" anélkül is, hogy az elsőt elolvasnánk, ugyanis ha utalás történik a múltban történtekre, rögtön tisztázásra kerül, hogy pontosan mi is történt. Az viszont tagadhatatlan, hogy ad egy pluszt, extrát, ha már ismerjük az előzményeket, hogy ki kivel milyen kapcsolatban állt, és ki miért került abba a helyzetbe, amiben jelenleg van. 

…senkinek sincs olyan sok barátja, mint annak, aki nemrég halt meg.

Ha felkeltettem az érdeklődésed a könyv iránt, akkor...
nyomtatott formában itt: link
e-könyvként pedig itt: link
megvásárolhatod. 

 

Cím: Elnyelte a föld

Szerző: Tove Alsterdal

Fordító: Földesi Katalin

Kiadó: Partvonal Kiadó

Oldalak száma: 383

Megjelenés: 2022. május 19.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9786156058874

Méret: 200 mm x 130 mm