Strony

Jodi Picoult - Bár itt lennél



Diana ​O'Toole eltervezte az életét. Mire betölti a harmincat, kimondja a boldogító igent, harmincöt évesen a férjével és két gyerekkel New York külvárosában él, miközben művészeti szakértőként sikeres karriert épít az aukciósházak kíméletlen világában. Diana biztos benne, hogy sebész rezidens szerelme, Finn, a közelgő romantikus utazásukon megkéri a kezét.
Ám New Yorkban váratlanul felüti a fejét egy vírus, amely mindaddig csak a világ túlsó felén pusztított. Indulásuk előestéjén derül ki, hogy Finn-nek maradnia kell, mivel a kórházban minden orvosra szükség van. A férfi rábeszéli Dianát, hogy utazzon el nélküle, nehogy kárba vesszen a foglalójuk. A nő vonakodva ugyan, de nekivág a világnak.
Az álomutazás egyáltalán nem úgy alakul, ahogy azt Diana remélte. Az egész sziget karantén alá kerül, így Diana ott ragad az egzotikus üdülőhelyen, amíg újra meg nem nyitják a határokat. A fiatal nő a világtól elzártan, magára maradva, a komfortzónáján kívülre kényszerül. Amikor egy helyi kamaszlány a bizalmába avatja, Diana szép lassan részese lesz egy család életének.
A szigeten új szemszögből kezdi látni a kapcsolatait, a döntéseit és önmagát. Még az is lehet, hogy miután hazatér, már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt volt…

Szerintem:
A Bár itt lennél a harmadik Picoult-könyvem volt, egyben az első olyan regény, amibe nyíltan bele volt szőve a koronavírus. Ennek köszönhetően nagyon mainak érződik, egy kicsit mégis távolinak: még senki nem ismeri a vírust, mindenki csak találgatja, hogy meddig és milyen felületeken marad életben - 2020 márciusában vagyunk. 
Diana egy aukciósháznál dolgozik, így az ő állása veszélybe kerül a kirobbanó vírus miatt; a párja, Finn pedig sebész rezidens. Pár nap múlva indulnának kettesben a Galápagos-szigetekre nyaralni, végül a kórházi hajtás miatt Finnek nincs más választása, maradnia kell. Azt tanácsolja Dianának, vágjon neki az útnak egyedül, hogy ne menjen kárba a már kifizetett hotel, repjegy. Ő pedig így is tesz, gondolván mi baj történhet, nincs még olyan sok COVID-fertőzött emberről tudomásuk New Yorkban.
Hogy őszinte legyek, most csak ezzel a betegséggel találkozunk. Hiába tanultam sebésznek, most hirtelen elvárják, hogy belgyógyász legyek, aki fertőző betegségeket kezel, miközben fogalmam sincs, mit csinálok.
Mint ahogy másoknak sincs.
Épp a tizenkét órás műszakom harmincnegyedik órájában vagyok, nem vagyunk ugyanis elegen, hogy ellássuk a betegeket, akik egyre csak jönnek és jönnek.
Természetesen közel sem indul olyan egyszerűen ez a kaland, mint arra Diana számít, hiszen a vírus jelen van mindenhol, senki nem tudja, mik lennének a megfelelő járványkezelési döntések, biztos ami biztos alapon az egész szigetcsoport karantén alá kerül, az üzletek, szállodák bezárnak, kijárási korlátozás lép életbe, sehol nem látni egy eltévedt turistát sem, nem indulnak sem komp, sem pedig repülő- vagy hajójáratok. Így kerül ki a komfortzónájából Diana, aki életének minden apró momentumát előre eltervezi. Kénytelen rögtönözni, mivel nincs meg a bőröndje, nincs hol aludnia, és nem beszéli a nyelvet, önmagára van utalva. Ó, és még internethez sem fér hozzá, sőt, a térerő is csodaszámban megy Isabela szigetén. Adódik is a következő probléma: hogy tudja így tartani a kapcsolatot a párjával?
És ha valaki elköhinti magát, ha csak ártalmatlan nátháról is van szó, úgy néznek rá, akár egy veszélyes terroristára.
Nagyjából sejtettem, mire számíthatok Picoult-tól. Mindenekelőtt több történeti szálra, és rengeteg szereplőre. Nem is kellett csalódnom, ugyanis visszaemlékezések révén folyamatosan ismerjük meg Diana múltját a munkahelyén, illetve a Finnel történő megismerkedését. Az elejétől a hazautazásig azt is nyomon követhetjük, hogy az alacsony esetszám hogy sokszorozódik meg napok alatt, hogy milyen emberfeletti munkát végeztek, végeznek a kórházi dolgozók, milyen súlyos döntéseket kell(ett) meghozniuk, és hogy lényegében a vírus megjelenését követő első hónap arról szólt, hogy kikísérletezzék, hogy tudnak a leghatékonyabban segíteni egy COVID-fertőzött emberen. Ezzel szinte szöges ellentétben áll egy harmadik szál, a Galápagos-szigeteken töltött idővel, ahol habár vannak korlátozások, nincsenek turisták, csupán ennyi, ami sejteni engedi, hogy valami nincs rendben a világban. Nincs őrült kapkodás, csak a természet és az ott élő emberek.
De talán nem is olyan rossz, hogy néhány hétre felfüggesztették a hajójáratokat és minden más utazást. Így talán a természet is fellélegezhet.

A szereplők a legapróbb részletességgel, háttértörténettel vannak megírva, ami azért elég ritka dolog, hogy ne legyen ilyen téren hiányérzetem. Egyszerűen imádom Picoult karaktereiben, hogy nem egyszerű embereknek festi le őket, akiknek tökéletes az életük, hanem kicsit bizony megkapargatja a felszínt, így mindenkiről kiderülnek kisebb vagy épp nagyobb titkok, tragédiák a múltból. 

Az utolsó száz oldalban megjelenő csavarra nem számítottam, és egy kicsit hálás is voltam, amiért a buszmegálló várótermében, maszkban olvastam, mert az államat a földről kellett összekaparnom... Élt egy kép a fejemben a befejezésről, amit valamilyen szinten meg is kaptam, de nem olyan simán jutottak el a karakterek addig, ahogy arra gondoltam. A spoiler megtekintéséhez jelöld ki az alábbi szöveget: két lehetőségre gondoltam; Diana vagy a szigeten marad, vagy hazamegy és szakít Finnel, ez után utazik végleg vissza. És akkor kiderül, hogy el sem utazott, csak Covid-pozitívként hallucinált a lélegeztetőgépre kötve... 

Értem én, hogy nem mindenki tapasztalja meg személyesen, milyen szörnyű ez a vírus, de a problémát tagadni súlyos tévedés.

Több szögből is körüljárja a témát Picoult: szó esik a vírustagadókról, a túlélőkről, az elhunytakról, és azokról is, akik csak enyhe tünetekkel estek át rajta. Valami elképesztő zsenialitással írt az életünket fenekestől felfordító jelenségről, a dolgok alapos utánajárásával. A történet lezárása után néhány oldalban elmeséli, ő miként élte, éli meg a koronavírust, az ő életét miben változtatta meg. Számomra ez adott egy extrát a könyvnek, mert eleve nem lehet egyszerű íróként a covidról írni, de Picoult dolgát az asztmája sem könnyítette meg vélhetően...

A koronavírus az alap, de közel sem csak arról szól a 370 oldal: megjelenik benne az önbántalmazás, egy LMBTQ mellékszereplő, a szülő-gyerek kapcsolat kérdésköre több irányból is megközelítve.
Egyedül a lezárással nem vagyok teljes mértékben megelégedve. Az én ízlésemnek túl nyitott maradt, teljes mértékben az olvasó képzeletére bízva, hogy a későbbiekben hogy fog alakulni Diana élete. Én pedig szeretem, ha le van tisztázva, hogy utána pedig ez és ez történt, született két gyereke, stb-stb-stb. Ez természetesen semmit sem von le az értékéből, mert a túlzottan nyitott befejezéstől eltekintve minden egyes sort imádtam. No meg végülis a lezárás sem volt rossz, sejthető, remélhető, hogy minden úgy történik, ahogy azt Diana elképzelte.. de én szeretem a biztos dolgokat, na! :D

A Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ azt szajkózza, mennyire fontos a közösségi távolságtartás, de közben a tévében látjuk, hogy az elnök nem hord maszkot, és boldog-boldogtalannal kezet ráz.
Kicsit "megnyugtató" volt olvasni, hogy ő hogy látta a dolgokat Amerikában, ő milyen járványkezelési döntéseket tapasztalt, hogy ott milyen helyzet uralkodott a kórházakban. Hogy nem voltak sokkal másabb döntések ott, mint itt. Sőt, valamilyen szinten rémisztő volt belegondolni, hogy a világ talán minden országában ugyanúgy élik meg az emberek a covid jelenlétét.

Azt viszont mindenképp megjegyezném, hogy csak akkor kezdj bele az elolvasásába, ha még nem unod, hogy mindenhonnan a koronavírus folyik, és nem rettensz meg attól, hogy kicsit visszautazz az időben 2020-ba, amikor ez az egész vírus még csak szóbeszéd volt, amikor még mindenki azt hitte, két hét lezárás eltünteti a világról.

Ha szeretnéd megrendelni, ide kattintva teheted meg: klikk
Ha pedig inkább e-könyv formában szereznéd be, arra itt van lehetőséged: klikk

Cím: Bár itt lennél
Szerző: Jodi Picoult
Fordító: Novák Petra
Oldalak száma: 368
Megjelenés: 2022. január 26.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789635431595
Méret: 215 mm x 135 mm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

BOOKOLOGY © 2020