Phoebe élete legnehezebb döntése előtt áll: menjen férjhez kamaszkori szerelméhez, és alapítson családot, vagy térjen vissza a francia Alpokba, hogy a szenvedélyének, a hegymászásnak hódolhasson?
Eliza szerelmes egy férfiba, aki már rég nem az övé. Tulajdonképpen valószínűleg soha nem is volt az. Ráadásul az álma, hogy egyszer sikeres zenész lesz belőle, egyre elérhetetlenebbé válik.
Rose-nak nincs munkája, és a kapcsolata is épp véget ért a barátjával. És ha ez mind nem lenne elég, arra kényszerül, hogy visszaköltözzön az anyjához.
Ebben a három igen különböző lányban azonban van egyvalami, ami közös: Angus, a férfi, akit mind szerettek…
Úgy kezdtem bele ennek a könyvnek az olvasásába, hogy egyáltalán nem tudtam, mit várhatok tőle. Sajnos ez egy olyan regény, amiről nem tudok spoiler nélkül írni, szóval itt szeretném kiemelni, hogy a véleményem róla spoileres lesz.
Adott három lány, akik történetesen hármasikrek. És mindhárman ugyanabba a fiúba szeretnek bele kamaszkorukban, Angusbe. Angusbe, akiről bár nem írta le az írónő, és valószínűleg nem is így szerette volna megalkotni a karakterét, mégis úgy éreztem róla, hogy beteg. Mintha attól kerülne izgalmi állapotba, hogy ikrekkel kezd ki, ezáltal teljesen mindegy lenne neki, hogy hármójuk közül kivel van éppen. A felnőtt Anguson kevésbé érződik ez a „ha nincs ló, jó a szamár is” hozzáállás a lányokhoz, a kamaszkori viselkedéséről egyértelműen lerí, hogy nem Phoebet, nem Elisát, nem Roset szereti, hanem őket, bármelyiküket. Nem a személyiségüket, hanem a külsejüket - ugyanis a személyiségük jobban talán nem is különbözhetne, ellenben a külső jegyeikkel.
– Sosem találkoztam még egypetéjű hármas ikrekkel – merengett Judy.
[…]
– Később majd részt vehet a különbségkereső játékban – viccelődtem.
Néhány oldal elteltével kiderül a talán legnagyobb fordulat a történet során: Phoebe, a kedvenc iker, akinek az érdekeit mindenki szem előtt tartja, az Angussel való esküvője előtt nem sokkal életét veszti. És ezzel indult be számomra igazán a lejtmenet... viszonylag rövid időn belül egymásra talált Angus és Eliza, aki a történet szerint a kezdetektől jobban érdekelte, mint az az iker, akit feleségül tervezett venni. Itt eleinte még elültettem magamban azt a gondolatmenetet, hogy a gyászfolyamat része, a menyasszonya ikertestvérében látja az elhunyt párját, ezért kötődik hozzá annyira. Majd nemsokkal később bevillant, hogy kamaszkorában sem tudta igazán eldönteni, ki kell neki, mert az mindegy, csak valamelyik iker legyen. És amikor már azt hittem, nem lehet tovább fokozni, beköltözött Angus lakásába a másik iker, Rose. Tehát Angus menyasszonya elhunyt, pár hónappal később összejött a hármasikrek másik tagjával, a harmadik tagjával pedig lakótársak lettek. Az én ingerküszöbömet ez átlépte, sőt, kis túlzással azt mondanám, undorodtam Angus karakterétől. És nem azért, mert így dolgozta fel a menyasszonya elvesztését, hanem mert kamaszkorától kezdve teljesen mindegy volt neki, hármuk közül kivel van együtt.
A szőke herceg nem mindig olyan köntösben érkezik, ahogy azt az ember elképzelt.
A legkívülállóbb Rose volt, a harmadik iker. Ő volt az, aki beköltözött a testvére(i) párjának a lakásába, és nem kifejezetten irányába táplált érzelmeket, sokkal inkább a szerelembe volt szerelmes. Ennek ellenére őt sem tudtam megkedvelni, annyira minden lében kanál volt, annyira túlgondoló, akadékoskodó, kifogásokat kereső.
Megemlíteném, hogy olvastam több értékelést, véleményt is, és úgy vettem észre, az emberek többsége nem botránkozik meg annyira az általam leírtakon, mint én, szóval ha úgy érzitek, tegyetek egy próbát!
Rendelni itt tudtok:
nyomtatott: link
e-book: link
Cím: Akit mind szerettünk [outlet]
Eredeti cím: The One We Fell In Love With
Szerző: Paige Toon
Fordító: Fügedi Tímea
Kiadó: General Press Kft.
Sorozat: Írisz-könyvek
Oldalak száma: 384
Megjelenés: 2018. október 01.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789634521754
Méret: 189 mm x 125 mm x 40 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése