Roberta Andersen westernírónő a Haven kisváros peremén fekvő birtokán él visszavonultan. Egy szép napon erdejében sétálva megbotlik egy földből kiálló fémdarabban. Az objektum holmi ráncigálásra meg se moccan: Roberta ásni kezd, és lassacskán kiderül, hogy egy gigantikus, széle, hossza nincs űrhajószerű test rejtőzik a mélyben. Az ásás a szenvedélyévé válik, ami nem csoda – a hajóból áradó sugárzás különös hatással van azokra, akik a bűvkörébe jutnak. Az írónő sorra-rendre elveszti fogait, csillapíthatatlan vérzése támad, öreg kutyájának a szeméről visszahúzódik a hályog, mi több, a hűséges jószág a fiatalodás csalhatatlan jeleit mutatja. Az eleddig műszaki antitalentum Roberta fantasztikus technikai sugallatokra lesz fogékony, de nem csak ő… A fura tárgynak minél nagyobb része szabadul ki a földből, a kisváros annál több lakóján ütnek ki a vészes tünetek.
Hadilábon állok King regényeivel: vagy nagyon szeretem őket, és alig tudom letenni, vagy épp ellenkezőleg, képtelen vagyok végigolvasni, annyira unalmasnak találom a cselekményt, az írási stílust.
A rémkoppantók az előbbi kategóriába sorolandó. Az elejétől a végéig, 954 oldalon keresztül folyamatosan fenn tudta tartani a kíváncsiságom, egy jelenetnél sem éreztem úgy, hogy csak átsiklok az oldal felett, mert nem köt le. Bár tény és való, egy olyan szál mégis volt benne, amit a vége felé elkezdtem unni, és túlmagyarázásnak érezni - ez Ruth, a rendőrnő esete volt. Egészen egyszerűen nem értettem, hogy miért kellett ennyire bő lére ereszteni azt, hogy ki volt ő, és mi történt vele.
A rémkoppantók az előbbi kategóriába sorolandó. Az elejétől a végéig, 954 oldalon keresztül folyamatosan fenn tudta tartani a kíváncsiságom, egy jelenetnél sem éreztem úgy, hogy csak átsiklok az oldal felett, mert nem köt le. Bár tény és való, egy olyan szál mégis volt benne, amit a vége felé elkezdtem unni, és túlmagyarázásnak érezni - ez Ruth, a rendőrnő esete volt. Egészen egyszerűen nem értettem, hogy miért kellett ennyire bő lére ereszteni azt, hogy ki volt ő, és mi történt vele.
Azután meg jó cowboyregényeket ír, amikre az ember ráharaphat, nem pedig ilyen kitalált szörnyetegekkel meg mocskos szavakkal teli könyveket, mint az a Stephen King nevű fickó, aki Bangorban lakik. Piszokul jó cowboyregényeket, mondták a népek.
A rémkoppantók 1987-ben jelent meg, amiről King azt nyilatkozta, a megírására ő maga is csak foszlányokban emlékezik - és ha lehet hinni a Wikipédiának, ez volt az a regény, aminek megjelenése után ki tudott szakadni az alkohol- és drogfüggőség bűvköréből. Nem mondom magam őrült King-rajongónak, közel sem vagyok tisztában az életútjával, de néhanapján szeretek tőle jó könyveket olvasni. Azonban, amit eddig megfigyeltem, az az, hogy az alkoholizmusa és drogfüggősége alatt írt regényei nagyobbat ütnek. Amikor ezt írom, mögöttem van öt King könyv az alkoholizmus idejéből, és csupán csak három az az utáni időkből, így az is könnyen meglehet, hogy épp csak három gyengébb regényébe nyúltam bele.
Akkor mondanád, milyen biztonságosak az atomerőművek, amikor a szarod világítani kezd a sötétben!
Fontos kérdéskör benne az atomenergia előállítása, felhasználása, több említés is esik a Csernobilban történtekre, ami számomra adott egy extrát olyan tekintetben, hogy sokkal életszerűbbnek éreztem az egészet. A rémkoppantók egy évvel Csernobil után játszódik, ezért az "elvártnál" is megosztóbb, hogy az atomenergia hasznos, vagy inkább félni kell tőle.
Külön szerettem benne a saját regényekre történő utalásokat (Az, A ragyogás, és biztos volt több is, amit nem ismertem fel).
Külön szerettem benne a saját regényekre történő utalásokat (Az, A ragyogás, és biztos volt több is, amit nem ismertem fel).
Mindent összevetve egy kellemes King-olvasmány volt, jobbkor talán nem is olvashattam volna. Talán az egyik kedvenc regényem lett tőle. Kellemesen borzongatott, filmszerűen pergett előttem a cselekmény, és King egy zseni. Nem féltem olvasás után, közben elmenni mosdóba, nem voltak rémálmaim, de nagy lelkesedéssel beszéltem bármikor és bárkinek arról, hogy éppen hol tartok, és mennyire élvezem olvasni.
Tommynak látomásai lettek; ahogy végighajtott a Wentwort utcán, úgy látta, mintha a csatornanyílásból egy bohóc arca vigyorogna rá. A bohóc két szeme helyén ezüstdollárok csillogtak, összeszorított, fehér kesztyűs markában pedig léggömböket tartott.
Kereskedelmi forgalomban jelenleg nem kapható (2022. 08. 26.), így a szokásos linket a rendeléshez most nem tudom csatolni - de olvassátok könyvtárból, mindenképp érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése