A tizenhét éves Holly Chase nem egy tipikus jó kislány, sőt önző és gátlástalan. Csak az lebeg a szeme előtt, hogy híres legyen. Még arra is képes volt, hogy édesanyja halálakor lőjön egy szelfit a sír mellett új napszemüvegében, és kiposztolja Instagramra. Nincs tekintettel senkire, a barátait már rég elmarta maga mellől. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott…
Karácsony napján Holly az éjszaka közepén hangos zajra ébredt. Három szellem jött el hozzá, hogy megmutassák neki, milyen önző, elkényeztetett teremtés lett belőle. Megpróbálták rábeszélni, hogy változtasson életmódján. De Holly nem hallgatott rájuk. Aztán meghalt. Holly ezzel átkerült a szellemvilágba, ahol a múlt karácsonyainak szellemeként az a feladata, hogy minden évben megmentsen egy eltévelyedett lelket.
Holly szó szerint halálosan unja a dolgot, mindaddig, amíg egy dögös, 17 éves srác lesz a kiszemeltje, aki a lányt régi önmagára emlékezteti. És bár tény, hogy meg akarja menteni végzetétől, tilos lenne közel kerülni a fiúhoz, pláne belekeveredni egy zavaros románcba vele. De hát hogyan is lehetne ellenállni a kísértésnek?
Holly szó szerint halálosan unja a dolgot, mindaddig, amíg egy dögös, 17 éves srác lesz a kiszemeltje, aki a lányt régi önmagára emlékezteti. És bár tény, hogy meg akarja menteni végzetétől, tilos lenne közel kerülni a fiúhoz, pláne belekeveredni egy zavaros románcba vele. De hát hogyan is lehetne ellenállni a kísértésnek?
Elképesztő régen olvastam utoljára olyan könyvet, ami nem valós történeten alapszik, és nem kell gondolkodni, miközben olvasom. Körülbelül négy éve vetemedtem legutóbb arra, hogy olyan könyvet olvassak, amiben a főszereplő egy tinilány, aki megismer egy nyilvánvalóan irtó dögös korabeli pasit, stb-stb-stb.
Az elején talán emiatt, talán nem, de nekem elég nyögvenyelősen indult. Olvastam az oldalakat, de valamiért nem állt össze a fejemben, hogy akkor most ki kicsoda, hol vagyunk pontosan, és úgy egyáltalán, mégis mi a fene történik? Itt szögezném le előre: Dickens Karácsonyi éneke kötelezően alapmű, mielőtt valaki Holly Chase történetébe vágná a fejszéjét! Az első közel száz oldal még úgy is kaotikus volt számomra, hogy ismertem az alaptörténetet, de ha végképp semmi fogalmam nincs róla, nagyon valószínű, hogy inkább félbehagyom a könyvet. Cynthia Hand nem magyarázza el az elején, hogy kinek mi a szerepe - kapunk egy csomó dickens-i nevet, akik lehetnének akár Józsi és Marcsi is, az sem mondana sokkal többet.
Az elején talán emiatt, talán nem, de nekem elég nyögvenyelősen indult. Olvastam az oldalakat, de valamiért nem állt össze a fejemben, hogy akkor most ki kicsoda, hol vagyunk pontosan, és úgy egyáltalán, mégis mi a fene történik? Itt szögezném le előre: Dickens Karácsonyi éneke kötelezően alapmű, mielőtt valaki Holly Chase történetébe vágná a fejszéjét! Az első közel száz oldal még úgy is kaotikus volt számomra, hogy ismertem az alaptörténetet, de ha végképp semmi fogalmam nincs róla, nagyon valószínű, hogy inkább félbehagyom a könyvet. Cynthia Hand nem magyarázza el az elején, hogy kinek mi a szerepe - kapunk egy csomó dickens-i nevet, akik lehetnének akár Józsi és Marcsi is, az sem mondana sokkal többet.
A szerelem kiválóan ösztönözhet változtatásra. Segíthet észrevennünk az igazán fontos dolgokat az életben. Arra késztethet, hogy jobb emberré váljunk. Megtaníthat arra, hogy valaki más kedvéért feláldozzuk azt, ami saját javunkat szolgálja.
Kicsit úgy éreztem, nem volt kellően kidolgozva a történet, és az írónő komfortzónán belül maradt (bár nem olvastam még tőle mást). Mintha egyszerűen nem akart volna azon agyalni, hogy a szellemek valóban szellemek legyenek, és így oldja meg a szerelmi szálat. Nem sikerült megértenem, hogy ha egy szellem látja az élőket, és az élők is látják, sőt, fizikai kontaktusba is képesek lépni egymással, akkor mégis mi a franc értelme van annak, hogy a szellem az szellem? Jelentéktelennek éreztem ezt többször is kihangsúlyozni a 380 oldal alatt.
Hollyt megszámlálhatatlanul sokszor felpofoztam volna szívem szerint, de tény, hogy messze nem ő áll a saját "leggyűlöltebb-karakterek" listám élén. Az viszont mérhetetlenül idegesített, hogy az összes létező szabályt meg kellett szegnie a saját önzősége miatt, és egészen a legvégéig az az egocentrikus gondolkodásmód, amit tanúsított..
Plusz mindig tudom, hogy egyesek ezen a bizonyos éjszakán, december 25-ére virradón is szorgalmas munkával igyekeznek jobbá tenni a világot. És ettől minden áldott évben úgy érzem, tényleg jobb a világ.
A vége felé kialakult bennem egy lehetséges befejezés, és igazából úgy voltam vele, ha már lúd, legyen kövér - ha már egy ifjúsági, szerelmes-sztoris világmegváltós karácsonyi történetről van szó, akkor adjuk meg a módját, legyen a vége is egy kiszámítható, klisés, happy-endes valami. Bizonyos formában így is történt, de nem abban, ahogy számítottam rá (és ez a legjobb dolog, ami történhetett ezzel a könyvvel). A végkifejletet logikáját tekintve is vannak bennem kérdések, de ezt már inkább el is engedtem, és megpróbáltam csak arra koncentrálni, hogy mindent összevetve azért egy nagyon szép lezárást kapott Holly története. Ugyanakkor csak motoszkál a fejemben, hogy bizony-bizony, ez kidolgozatlan volt, ebből adódóan előfordultak logikai bukfencek, és erre nem lehet mentség az, hogy ifjúsági, és nem feltétlen az én korosztályomnak íródott. Persze, lehet, hogy épp a "túlkorosságom" miatt érzem kidolgozatlannak... :)
- Kiadó
- : Maxim Könyvkiadó Kft., Kiadói Kód: MX- 1056
- Oldalszám: 384
- Fordította: Komáromy Rudolf
- Borító: füles, kartonált
- Megjelenés: 2018
- ISBN szám: 9789632619378
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése