Cecilia Ross motivációs szónokként arra biztatja az embereket, hogy változtassanak az életükön, az ő élete azonban lassan elmerül a megszokások tengerében. Legjobb barátnője halála és egy váratlan levél egykori szerelmétől azonban kizökkenti a régi kerékvágásból. Úgy dönt, elérkezett a változás ideje, ezért önkéntes munkát vállal egy helyi hospice-ban, eladja minnesotai otthonát, majd beköltözik egy gyönyörű, régi kertes házba, ahol három másik nő lakótársa lesz.
Azért, hogy helyrehozzák a múltban elkövetett hibáikat, Cecilia, Lise, Joni és Renie közös utazásra indulnak, amelynek során nemcsak elveszettnek hitt szerelmeikre találnak rá újra, de önmagukat is jobban megismerik.
Elizabeth Berg megindító regényében négy asszony sorsa fonódik össze, akiknek teljesen különböző a múltja, a jelenüket és a jövőjüket azonban meghatározza az egymás iránt érzett szeretet és barátság.
Ezt a könyvet a Líra nagy nyári akciójának keretein belül rendeltem, de őszintén szólva egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy nekem ez kell, sőt, nem is igazán értettem, hogy miért döntöttem úgy, hogy megveszem, mert a fülszöveg alapján úgy éreztem, ez nem az én könyvem lesz.
És mekkorát tévedtem!
A regény az elhunyt barátnő sírjánál kezdődik, a temetőben. Pennyt a gyilkos kór, a rák győzte le. Még életében megígérte neki Cecilia, hogy önkéntes munkára fog jelentkezni a helyi hospice-ba, ahol végstádiumú daganatos betegeket segít bármilyen formában: legyen az beszélgetés, vagy épp hallgatás, fürdetés.
Emellett megválik a régi otthonától, és anyja közbenjárásának köszönhetően gyorsan talál is új lakást: 3 másik nő társaságában. Új munka, új otthon, régi szerelem. Ugyanis levelet kap a gyerekkori szerelmétől; ezen felbuzdulva vág neki egy hosszú autóútnak, hogy több év elteltével újra találkozhassanak.
Emellett megválik a régi otthonától, és anyja közbenjárásának köszönhetően gyorsan talál is új lakást: 3 másik nő társaságában. Új munka, új otthon, régi szerelem. Ugyanis levelet kap a gyerekkori szerelmétől; ezen felbuzdulva vág neki egy hosszú autóútnak, hogy több év elteltével újra találkozhassanak.
Azon jár az eszem, hogy vajon mennyit tudnék fogyni a hátralévő időben? Egyszer belehúztam, és leadtam egy hét alatt három és fél kilót, de aztan megijedtem, hogy valami gyilkos kór támadott meg, és a biztonság kedvéért ettem egy pizzát, mire rögtön vissza is jött másfél kiló. Utána pedig természetesen a másik kettő is.
Viszonylag rövid idő alatt fény derül arra, hogy bizony-bizony, lakótársai életében is vannak olyan személyek, akiket szeretnének felkeresni, mert úgy érzik, hibát követtek el a múltjukban, mikor veszni hagyták. Így történik, hogy az egyszemélyes utazás vége az lesz, hogy mindenki - még a kutyájuk is :) - útnak indul.
És ennél a pontnál bukik ki az, hogy ez a könyv túl rövid. 264 oldal. 264 oldal nagyon kevés ahhoz, hogy 4 felnőtt nő élettörténete rendesen kibontakozzon, felépüljön. Különösen úgy, ha mellékszálon ott van a hospice-vonal, és benne egy férfi, akit Cecilia "gondoz", és az ő története is.
Mind a négy nőről megtudunk némi információt, de csupán nagyon felületesen, emiatt hozzám egyikük sem került közelebb, nem szerettem, nem is utáltam egyiküket sem (kivéve a főszereplő Ceciliát, őt valószínűleg nagyon nem szeretném a való életben, de megmagyarázni nem tudnám, miért nem).
– Amúgy azt gondolom, hogy egyfajta terhet tényleg mindenki cipel – mondja. – És ez a teher nem más, mint a félelem, ami sok bajt okoz, mert ráveszi az embereket bizonyos dolgokra, más dolgoktól pedig visszatartja őket. Engem például a félelem tartott vissza attól, hogy azt kezdjek az életemmel, amit én akarok. És ugyan miért tartott vissza? Hiszen nem voltam felelős senki másért, csak magamért, nem okoztam volna fájdalmat senkinek azzal, hogy kiszállok, és egészen másfelé indulok el. Csak hát a félelem, tudjátok, ez az ágy alatt lapuló mumus, elriasztott attól, hogy változtassak. Aztán egy szép napon az ember fogja magát, és mégis megcsinálja, és máris kék az ég.
Bár az egész történetet végigkíséri Cecilia vívódása önmagával a régi szerelem témakörében — vajon valóban olyan jó ötlet-e újra találkozni, nem gondolja-e meg magát a másik fél, és mi van akkor, ha egyikükből előtörnek a régi érzések, ugyanakkor a másikukból semmit nem vált ki a másik jelenléte? —, kettejük egymásratalálására csupán 13 oldalt szánt a szerzőnő, amit már-már pofátlanul kevésnek tartok 250 oldalnyi évődés után, pláne, hogy abban a tizenhárom oldalban sem derül ki semmi konkrét.
Egy szó, mint száz: úgy gondolom, hiba volt ilyen rövid könyvben ennyi különböző történetszálat elővenni. Kellett volna még legalább kétszáz oldal, vagy hárommal kevesebb olyan karakter, aki hirtelen meg akarja változtatni az életét.
Ettől függetlenül értem a könyv üzenetét, amit át szeretett volna adni, miszerint merni kell kilépni a megszokott életünkből, merni kell változtatni. Üzenetét tekintve egy nagyon hasznos könyvről beszélhetünk, de nekem tényleg kevés.
De hát az élet a folyamatos változásról szól, nem igaz? És szerintem az emberi természet már csak olyan, hogy félünk a változástól. Még akkor is, ha sokszor éppen az sül el a legjobban, amitől a leginkább rettegtünk.
Ha felkeltettem az érdeklődésed a történet iránt, akkor ...
Cím: Sorsok szőttese
Eredeti cím: The Tapestry of Fortunes
Szerző: Elizabeth Berg
Fordító: Szieberth Ádám
Kiadó: General Press Kft.
Sorozat: Írisz-könyvek
Oldalak száma: 264
Megjelenés: 2016. január 18.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789636438531
Méret: 125 mm x 25 mm x 189 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése