Egy kiugrott tolvajlány, egy elbaltázott bankrablás, egy túszejtés meg egy szerelmi háromszög. Rebecca. Samantha. Haley. Katie. Ashley. Ezek Nora O'Malley álnevei, amelyeket anyja aggat rá, amikor épp megzsarol és kifoszt egy bűnözőt. Mrs. O'Malley megtanít minden piszkos trükköt a lányának. Amikor azonban elveit feladva beleszeret egy célpontba, Nora megszökik tőle.
Öt évvel később Norának, immár „rendes lányként”, úgy tűnik, mégis le kell porolnia a tudományát, mert egyszerre három gondja is akad:
- Az exe rajtakapta Norát a legjobb barátnőjével. Bár ők mindhárman jóban vannak, a srác nem tudott arról, hogy a volt csaja meg a mostani szeretik egymást.
- A trió egy bankban találkozik, hogy betegyék a pénzt, amit adományokból gyűjtöttek. Kész rémálom az egész, ráadásul még élesebb kanyart vehetnek a dolgok, mert……
- két pasas éppen ki akarja rabolni a bankot. Norát túszul ejtik, de fogalmuk sincs, kivel húztak ujjat…
Már amikor elolvastam a könyv fülszövegét, akkor világossá vált számomra, hogy kemény 380 oldal vár rám. De közel sem számítottam rá, hogy ennyi komoly téma fog terítékre kerülni.
Rengeteg fontos témát érintett a szerzőnő úgy, hogy közben a történet sem laposodott el, nem éreztem összecsapottnak, kidolgozatlannak. Rögtön az elején egy bankrablásba csöppent bele minket Tess Sharpe, ahol túszként töltenek el a főszereplőink néhány órát. Ezidő alatt azon munkálkodnak, hogy valahogy kiszabaduljanak - mondhatni, lépéselőnyben vannak annak köszönhetően, hogy Nora több személyiséggel rendelkezik anyja gyerekkori "tanításainak" hála.
Dühös férfi fegyverrel a kezében – páratlan élmény. Korán megtanultam.
Ahogy halad előre a cselekmény, lassan fény derül a múlt eseményeire: így ismerjük meg a lányokat, akik mind Nora volt. Mindannyian teljesen különböztek a másiktól, egy dologban azonban megegyeztek: mindegyiküket egy cél éltette: a megfelelési kényszer. Megfelelni vágyás a szülőnek, és persze saját magának. Több szívfacsaró jelenet is volt a könyvben, közülük ez a kényszeres másnak való bizonyítási, megfelelési vágy, és az önostorozás minden apróság miatt volt az egyik legszívfájdítóbb, különös tekintettel arra, hogy egy 7-12 éves kislány gondolataiba pillanthattunk be. Ahogy egyre több dologra emlékszik vissza Nora a múltjából, egyfajta terápiaként hat rá a visszaemlékezés; folyamatosan azt próbálja megfejteni, hogy ki is ő valójában. Ki ő, amikor nem az egyik az anyja által megalkotott karakterek közül, hanem tényleg önmaga, a saját döntéseivel.
A vér ott örvénylett csillogósra lakkozott lábujjaim (Ashley lábujjai?) körül a zuhanyzóban. Rózsaszínű, habos víz, istenem, szerintem a rózsaszínről soha többé nem a boldogság fog eszembe jutni.
Fontos szerephez jut a családon belüli erőszak is; olyannyira, hogy kettő (és egy kicsit három) személy életében is megjelenik a múltban és a jelenben egyaránt. Van, akinél hosszú éveken át tartó főként lelki terror formájában, de akad olyan is, akinél fizikai bántalmazásig fajult a dolog. Említésre kerül még a nemi erőszak is, bár nem abban a formájában, amire mindenki asszociálna meghallva a "nemi erőszak" kifejezést. A védekezés fontossága merül fel ebben a témakörben, és a tény, hogy ha csak egyetlen egy alkalommal fordul is elő, hogy egyik fél sem védekezik, igenis teherbe lehet esni – és itt érintőlegesen, felületesen, de kis időre kitérést tesz a szerzőnő az abortusz lehetőségére is.
Annyit tudok a szexről és a kapcsolatokról, hogy valami ügylet, és erőszakos, és bántalmazó, viszont annyit már olvastam róla, hogy tudjam, így nem helyes.
Azt pedig már a fülszöveg is elárulja, hogy van benne egy halovány LMBTQ-vonal, a két fő lány karakter ugyanis biszexuális; azonban ez annyira nem kap nagy szerepet, legalábbis én olvasás közben csupán néhány mondatban vettem észre, hogy a két lány nem barátsággal, hanem szerelemmel viszonyul egymáshoz. Tehát ha valaki azért venné meg, mert egy LMBTQ-könyvet szeretne olvasni, ne számítson nagy durranásra ilyen téren :).
Ez volt hát a tökéletes hollywoodi „meet-cute”, leszámítva azt az apróságot, hogy ha az ember lánya a lányokat szereti, kell futnia pár kört, mert mi van, ha a másik mégsem? Nem figyelmeztető jeleket keres az ember, mint egy fiú-lány viszonylatban – hanem szivárványokat.
Talán a fentiek mellett az endometriózis kerül említésre még, viszont ez nekem - nőként - nem tűnt volna fel, ha Tess Sharpe nem tér ki rá a könyv végén, hogy ennek a sok nőt érintő témának is teret engedett, bár azt ő is elismerte, hogy csak leegyszerűsítve beszélt róla.
A könyvnek egyetlen egy negatívumát kénytelen vagyok megemlíteni: meglepően sok elgépeléssel találkoztam a 380 oldal alatt. Nem helyesírási hibák, csak egyszerű figyelmetlenségből fakadó elgépelések, ami egy bizonyos mennyiség felett már böki a csőröm, sőt, kifejezetten felidegesít olvasás közben.
De hogy pozitívan zárjam ezt a bejegyzést: rendkívül pozitív dolognak tartom, hogy az írónő mert ezekről a témákról beszélni. Elképesztő edukatív könyvről beszélhetünk A lányok, aki vagyok esetében, ugyanis a fent említett felmerülő problémákra megoldást ajánl, igyekszik tanácsot adni, támogatni, azt kommunikálni az olvasója felé, hogy amennyiben ő is hasonló helyzetben van, ne féljen lépni, segítséget kérni. Nem azt az üzenetet közvetíti, hogy bele kell törődni, ha valami nem jó; mert az erőszak nem oké, legyen az akár családon belüli, akár nemi.
Az utolsó (előtti) oldalon pedig rengeteg-rengeteg segélyvonal elérhetősége van felsorakoztatva. Nem tudom, hogy az eredeti, angol nyelvű verzióban is szerepelt-e ilyen rész, mindenesetre minden tiszteletem az Athenaeum kiadóé, amiért a jelenlegi helyzetben mertek megadni információs- és lelkisegélyvonalat külön azoknak a fiataloknak, akik az LMBTQ-tagok táborát erősítik! ♥
Ha felkeltettem az érdeklődésed a könyv iránt, akkor ide kattintva meg is rendelheted: link
Cím: A lányok, aki vagyok
Szerző: Tess Sharpe
Fordító: Neset Adrienn
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 384
Megjelenés: 2021. július 12.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789635430727
Méret: 200 mm x 125 mm x 32 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése