Vizsgáljunk csak meg néhány híres irodalmi alakot – egy pszichiáter szemével! Meglepő következtetésekre jutunk…
A szórakoztató ismeretterjesztő mű szerzői, a pszichiáter Claudia Hochbrunn és az irodalmár Andrea Bottlinger elképzelte, mi lett volna, ha a mitológiai történetekből(Ödipusz király), a fantasy világából (Alkonyat-sorozat) és korunk emblematikus regényeiből (Harry Potter-sorozat, A szürke ötven árnyalata) előlépő hősök pszichiáterhez mennek, aki kianalizálja őket gyerekkorról, álmaikról, terveikről és erotikus fantáziáikról. A vegyes pacientúra eseteiből kiviláglik: nem is biztos, hogy jól tették volna, ha időben pszichiáterhez fordulnak, mert akkor biztosan nem futják be irodalomtörténeti pályájukat.
A szerzők amellett, hogy felelevenítik és értelmezik a legendás hősök kalandjait, pontos látleletet adnak Artúr király, Merlin, Rómeó és Júlia, Harisnyás Pippi, Drakula vagy éppen Winnetou tetteinek lélektani mozgatóiról – s így talán az olvasó is talál magának fogódzókat saját életének útvesztőiben.
Ez a könyv – szerintem – egy zseniális alkotás.
Claudia Hochbrunn pszichiáter és Andrea Bottlinger irodalmár döntött úgy, hogy eljátszanak ilyen formában a gondolattal, hogy mi történt volna, ha néhány nagy regény-alak elhatározza, hogy pszichiáterhez fordul. Boncolgatják, hogy melyik szereplő hol hibázott a saját történetében, és azt a hibát hogy lehetett volna helyrehozni. Kivétel nélkül óriási klasszikusok kerülnek terítékre, az ókori antik történetektől (mint pl. Oidipusz király), szépen haladva előre át a középkoron, a XVII. századon, az 1900-as éveken keresztül egészen napjaink legismertebb regényeiig.
Akár törekedett rá a szerző, akár nem, egy kultúra értékrendje és előítéletei mindig belopakodnak az adott kor műveibe.
Örömmel vettem észre, hogy azon karakterek elemzésénél, akiket én is ismertem, olvastam a könyvet, amiben ők elevenednek meg, nagyon hasonlóan láttam a helyzetet, mint ahogyan a pszichiáter-irodalmár páros.
Sajnos – és ez a saját hibám – több olyan szereplő is analizálásra került, akiknek a történetét nem ismertem, vagy csak nagyon felszínesen, így kicsit visszatértek a szakgimis éveim, amikor egy kötelező olvasmányt nem olvastam el, ezért teljesen vakon voltam belőle, csak annyit tudtam meg, amennyit a tanár elmondott órán, de saját véleményt nem tudtam felállítani róla, róluk. Itt megemlíteném, hogy minden fejezet azzal kezdődik, hogy zanzásítva megismertetik az olvasóval az adott regény cselekményét – tehát itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy spoileres a könyv, más könyvekre nézve. Ezek a spoilerek engem személy szerint nem különösebben zavartak, tekintve, hogy tényleg óriási klasszikusokról van szó, amiknek a végkifejletét szinte minden ember hallotta, esetleg látta már valahol, ha nem olvasta magát a művet.
A görög mondákból a következő tanulság vonható le: az ember nem menekülhet a sorsa elől, viszont saját maga alakíthatja azt.
Úgy gondolom, tökéletes olvasmány lehet ez a könyv minden benne szereplő mű mellé, mivel lényegében egy "kisokos"-szerepet tölt be. Talán nem túlzok nagyot, ha kijelentem, sok embernek az iskolában is rendkívül hasznos tud lenni a hosszabb karakterjellemzéseknek köszönhetően. Nekem biztos nagy segítségemre lett volna, és bízom benne, hogy lesz olyan diák, akinek fog tudni segíteni ez a kötet.
A humor az egyik fontos alkotóeleme ennek a könyvnek, ami miatt nem kelti azt a hatást, hogy az egész egy tömény elemzés. Jókor, jó helyeken jelenik meg egy-egy közbeszúrás, viccesebb megjegyzés, utalás. Közvetlenebb stílusban talán nem is íródhatott volna, és a fordítás is fantasztikus.
Sőt, az olvasásmánia nemcsak a nőket dönti majd romlásba, hanem menthetetlenül az egész ifjúságot is, érveltek az olvasás ellenfelei, akik lustasággal, munkakerüléssel és még számtalan hasonló, állítólagosan az olvasás számlájára írható dologgal vádolták meg a fiatalságot. Lényegében az összes érvet felvonultatták, amelyeket manapság a számítógépes játékokkal, az internettel vagy újabban az okostelefonokkal kapcsolatban szoktak felhozni – vagyis a történelem tényleg ismétli önmagát.
A végén, az utolsó tíz oldalban gyönyörűen összesítve van, hogy miről is szól a könyv, minden regény kap még néhány sornyi helyet úgy, hogy közben teljesen logikusan következik egyik dolog a másikból.
Bár az utolsó oldalakon utaltak rá a szerzők, hogy nem lesz folytatás. Ők is tudják, hogy rengeteg nagy klasszikus maradt ki az elemzésből, és főként a nyugati irodalom karaktereit analizálták, de azt nem fogalmazták meg, hogy a későbbiekben rájuk is kitérnének.
Mindenesetre én nagyon-nagyon bízom benne, hogy egyszer érkezik ennek egy folytatása, annyira élveztem olvasni! Szerettem volna még több történettel és azok karaktereivel megismerkedni.
Mindenesetre én nagyon-nagyon bízom benne, hogy egyszer érkezik ennek egy folytatása, annyira élveztem olvasni! Szerettem volna még több történettel és azok karaktereivel megismerkedni.
Az előszóban nagyon szépen megfogalmazott gondolattal szeretném ajánlani Nektek:
Ha szereted az irodalmat, és a pszichológia is érdekel, akkor kísérj el bennünket erre a szórakoztató világirodalmi utazásra, és kövesd végig, ahogy pimaszul megvizsgáljuk néhány híres irodalmi hős elmeállapotát...
<link a rendeléshez>
<link a rendeléshez>
A regény egyfajta kitekintést nyújt a globalizáció és az elfogadás jövőbeli világába: egy eszményi világban mindenki olyan lehet, amilyen – teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, vörös, hetero-, homo- vagy biszexuális, mindegy, hogy vámpír, ember, vérfarkas vagy bármi más. Az egyéniség számít, a tettek számítanak, nem pedig az, hogy véletlenül ki minek született. Újból van szabad akarat, a gonosz nem létezik többé, most már csak gonosz tettek léteznek, azokat pedig bármi és bárki elkövetheti.
Cím: Pszichiáter látott már? - Zűrös hősök analízisben
Fordító: Csősz Róbert
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 262
Megjelenés: 2021. május 31.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632939391Méret: 183 mm x 124 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése