J. C. Reed - Uralkodjon feletted a vágy!

Brook Stewart, a csinos New York-i ingatlanügynök nem vágyik komoly kapcsolatra. Amikor azonban új főnökében ráismer arra a férfira, akit nemrégiben egy éjjel hazavitt magával a bárból, sok minden megváltozik körülötte. Jett Mayfield ugyanis veszedelmesen jóképű és magabiztos férfi, zavarba ejtően figyelmes, kedves és odaadó. Amikor pedig elviszi Brookot magával Olaszországba egy üzleti útra, az ott töltött napok óhatatlanul is mézeshetekké válnak. 

De vajon valóban csak az érzelmi gazdagodás motiválja a férfit, vagy vonzalmát egyéb is mozgatja? Az érzelmek ereje fölülírhatja-e az üzleti világ törvényeit? Van-e jövője a szerelemnek a megismert múlt árnyékában?

Szerintem:

Ezzel a könyvvel eleve három csillagról indult a kapcsolatom, mert a fülszöveg alapján úgy éreztem, ezt már olvastam, a legtöbb erotikus könyv erről szól, a borítója meg nekem elég közönséges, buszon olvasva már-már kínosan ügyeltem arra, hogy nehogy meglássa véletlenül bárki is ezt a borítót... 

Maga a könyv igazából a semmiről szólt 270 oldalon keresztül. Olvastam, lapoztam, olvastam, eltelt száz oldal, és még nem haladt előre a történet semmit. Majd újabb ugyanolyan száz oldal.

– Vannak pasik, akik a pompom-lányokat és a közszemlére tett szépséget szeretik. Én jobban szerettem a kihívásokat, és te pont az a fajta lány vagy, akire mindig vágytam, de sosem kaphattam meg – suttogta Jett.

A fülszöveg szavaival élve a kéthetes olasz üzleti út mézeshetekké válik. Az olvasó ebből semmit nem érzékel. Egyszer-kétszer történik egy kis maszatolás,  de semmi egetrengető, annak ellenére, hogy Jett többször is hangoztatja, hogy úgy, de úúúgy odateszi Brooknak, ahogy még soha senki, na és a sok "szájhősködés" után nem történik semmi. Úgy álltam ehhez a történethez, hogy lesznek benne egy-két oldalas leírások arról, hogy mennyire tökéletes a pasi, és hogy tényleg úgy, de úúúgy odateszi a dolgokat, de azt hiszem bizton állíthatom, fél oldaltól hosszabb leírás erről nem volt, szóval az egyetlen elvárásnak sem felelt meg, amit támasztottam a könyvvel szemben.
Arról nem is beszélve, hogy a kéthetes olasz út majdhogynem felesleges is volt, mert nem történt nagy felismerés, nem történt semmi. 

Kétféle férfi volt a világon: az egyik, aki vidáman beszél a gyerekkoráról, hogy elnyerje a nő bizalmát, és aztán beférkőzhessen a bugyijába. A másik viszont lakatot tesz a szájára, mert ha elkezd beszélni a múltjáról, legyen az jó vagy rossz, biztos, hogy többet fog elárulni, mint amennyit szeretne.

Kicsit összecsapottnak éreztem, akár egy tapasztalatlan szűz kislány írta volna mind a szexjeleneteket, mind az egész sztorit. Olvasás közben többször kapott el egy olyan érzés, hogy basszus, ez a "szegény ember Szürke ötven árnyalata". Ugyanakkor itt megemlíteném, hogy ebből az egészből egy baromi jó történet is kikerekedhetett volna! Mondjuk akkor, ha 270 oldal helyett 470-et szán rá az írónő, és nem tud le kettő Olaszországban töltött hetet ~50 oldalban, meg annyival, hogy három sorban leírja, sok volt a szex, ettek finomakat, másnap indulnak haza.

Brook, a főszereplő lány/nő engem mérhetetlenül irritált, annyira sekélyes volt, azt hitte magáról, hogy ő az atyaúristen, holott jézusom, távolabb nem is állhatott volna tőle. Egyáltalán nem volt kidolgozva, a külsejéről például konkrétan nulla az információ, amit kapunk (és Jett-ről is csak annyit tudunk meg, hogy magas, Isten nagy szerszámmal áldotta meg {nagyon naggyal!!!!}, és szőrös a mellkasa, ja meg zöld a szeme). 

Egyetlen mosolya hatására kész voltam letolni a bugyimat, amit azt jelenti, hogy a bugyinedvesítő mosoly nem csak mítosz.

Bár összességében a három csillagról lefelé billent a mérleg nyelve, az utolsó 10-15 oldalon lévő fordulat tetszett annyira, hogy csak egy hajszálon múlik, hogy nem a pozitívabb irányba pontozom..