A kétkezi munka során könnyebb kiönteni a lelket.
És az IKEA országában mi más is lehetne a legnagyszerűbb barkácsolás, ha nem a saját koporsód összeállítása…
Samuel Miller kéthetes nyári kurzust szervez Készítsd el a saját koporsódat! címmel. Samuel szerint koporsókészítés közben felszínre tör a halálfélelem, és azzal, hogy a résztvevők kénytelenek beszélni az érzéseikről, önkéntelenül megbarátkoznak a halál gondolatával is.
A jelentkezők közül a szervező nagy műgonddal válogatja ki azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon: egy pár, akik idős korukban ismerték meg és szerették meg egymást, egy haldokló, fiatal művész, egy haláltól szorongó férfi, egy stresszes drámaíró, egy volt profi futballjátékos és annak felesége, valamint egy külföldről hazatelepült nő, akinek újra meg kell tanulnia a svéd normákat.
Senki sem tudja pontosan, mibe vágott bele, de mindenkinek megvan a maga célja a tanfolyammal. Ahogy a koporsók kezdenek formát ölteni, egyre nehezebb elfojtani a belső feszültséget. Titkok, rejtett indítékok, elfojtott vágyak törnek a felszínre, és már semmi nem lehet olyan, mint azelőtt…
És az IKEA országában mi más is lehetne a legnagyszerűbb barkácsolás, ha nem a saját koporsód összeállítása…
Samuel Miller kéthetes nyári kurzust szervez Készítsd el a saját koporsódat! címmel. Samuel szerint koporsókészítés közben felszínre tör a halálfélelem, és azzal, hogy a résztvevők kénytelenek beszélni az érzéseikről, önkéntelenül megbarátkoznak a halál gondolatával is.
A jelentkezők közül a szervező nagy műgonddal válogatja ki azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon: egy pár, akik idős korukban ismerték meg és szerették meg egymást, egy haldokló, fiatal művész, egy haláltól szorongó férfi, egy stresszes drámaíró, egy volt profi futballjátékos és annak felesége, valamint egy külföldről hazatelepült nő, akinek újra meg kell tanulnia a svéd normákat.
Senki sem tudja pontosan, mibe vágott bele, de mindenkinek megvan a maga célja a tanfolyammal. Ahogy a koporsók kezdenek formát ölteni, egyre nehezebb elfojtani a belső feszültséget. Titkok, rejtett indítékok, elfojtott vágyak törnek a felszínre, és már semmi nem lehet olyan, mint azelőtt…
Morgan Larsson regényének szereplői a halállal ilyen különös módon szembenézve kényszerülnek arra, hogy megkérdezzék maguktól, mivégre is élnek. A feltörekvő svéd szerző megrendítő története egyszerre tud nagyon mulatságos és nagyon is torokszorító lenni.
Amikor először megláttam ezt a könyvet molyon, a várható megjelenések között, az első gondolatom az volt, hogy mennyire beteg dolog már ez az ötlet, szóval kell. Mert nekem bejönnek az ilyen elborult gondolatok. Aztán átvettem a futártól, és abban a pillanatban, ahogy a kezeim közé fogtam éreztem, hogy közel sem lesz annyira mókás ezt a könyvet olvasni, mint én arra előzőleg számítottam.
A halál talán az egyik legnehezebb téma, legyen szó akár filmről, akár könyvről. Az egyetlen olyan dolog a világon, ami óhatatlanul bekövetkezik, amit nem lehet elkerülni, amiről talán képtelenség felszabadultan beszélni, írni, gondolkodni. Nincs olyan ember, aki ne rettegjen a halál gondolatától - ha nem a sajátjától, hát másétól.
Samuel, aki megálmodta ezt a kéthetes koporsókészítő kurzust, épp ebből kifolyólag tette: hogy a résztvevők képesek legyenek megbarátkozni a halál gondolatával. Közel negyven jelentkező közül választja ki azt a nyolc embert, akiknek segít elkészíteni saját koporsójukat. Panasz nem lehet rá, meglehetősen színes a kiválasztott személyek felhozatala: akad köztük idősebb és fiatalabb házaspár, fiatal egyetemi hallgató, és olyan is, aki csak szeretne megtanulni barkácsolni.
Bár mindenki valamilyen eltiltkolt céllal érkezik a kurzusra, végül mindenki esetében kibújik a szög a zsákból.
Nagyon tudom szeretni, amikor egy könyv végére érve elmondhatom, hogy ez igen, micsoda jellemfejlődés történt néhány karakternél. Ezt most is elmondhattam, de nem csak néhánynál, hanem kivétel nélkül mindannyiójuknál. Ezek nem voltak erőltetettek, nem éreztem egy percre sem úgy, hogy ezt az író most nagyon rájuk akarja erőszakolni: mindegyiküknél őszintének érződött az a fejlődés, amin keresztülmentek.
Nagyon tudom szeretni, amikor egy könyv végére érve elmondhatom, hogy ez igen, micsoda jellemfejlődés történt néhány karakternél. Ezt most is elmondhattam, de nem csak néhánynál, hanem kivétel nélkül mindannyiójuknál. Ezek nem voltak erőltetettek, nem éreztem egy percre sem úgy, hogy ezt az író most nagyon rájuk akarja erőszakolni: mindegyiküknél őszintének érződött az a fejlődés, amin keresztülmentek.
Élete során azt már megtanulta, hogy a teljes kontroll illúzió, és mindig beférkőzik valami váratlan.
Minden karakter egyedi volt, mindegyiküknek megvoltak a maga kis titkai, amik a történet előrehaladtával folyamatosan buktak felszínre - már a legelső fejezetben hazugságok tömkelege kezdett kibontakozni. És emiatt gondolom úgy, hogy Morgan Larsson egy zseni, amiért így fel tudta építeni a szereplőket, telis-tele titkokkal, hazugságokkal, amikből tényleg nem volt hiány a 370 oldal alatt, és ezekbe a hazugságokba nem keveredett bele, nem nőttek túl rajta.
Kitérnék ugyanakkor a humorra. Elég groteszk dolognak tartom egy ehhez hasonló, halálról szóló könyv esetében a humort említeni, de annyira helyénvalónak éreztem! Nem volt túl sok, nem volt túl erőltetett, sok esetben még csak kimondva sem volt, pusztán a karakterek fején futott át egy-egy viccesebb gondolat.
– Igazság szerint én először félreértettem a tanfolyam célját – mondta Agnes az ismerkedő csevegés során. – Korsókészítésnek olvastam, és nagyon meglepett, amikor kiderült, hogy koporsókészítésre jelentkeztünk.
A jelenben is folyamatosan derülnek ki titkok a karakterekről, de néhány rövidebb fejezetnek köszönhetően mindenki múltjába is betekintést nyerhetünk, amivel fény derül arra, hogy ki-miért lett olyan, amilyen a jelenben.
Az első körülbelül 200-250 oldal meglepő könnyedségű volt, de végig ott lebegett Damoklész kardja; látszólag minden idilli volt, viszont az olvasó tisztában volt olyan dolgokkal, amikkel a szereplők közül nem mindenki, így sejthető volt, hogy előbb-utóbb robban a bomba. Talán nem spoilerezek nagyot, ha elárulom, robbant is... Épp emiatt a könyv utolsó harmadával nagyon kis léptékben voltam csak képes haladni, engem annyira lehozott az életről.
Papolczy Péter, a fordító csodálatos munkát végzett, mert azok a gyönyörű kifejezések, mondatok, amik az utolsó száz oldalon kerültek elő, valami elképesztő csodák...
– Milyen gyorsan leng az élet ingája! – mondta Lisa. – Egy nap az élet még egy álom, másnap már lidércnyomás, az ember soha nem tudja, mire számíthat.
Gyönyörű befejezést kapott a történet, az utolsó ötven oldalon szebbnél szebb hasonlatok, no meg úgy ámblokk annyira (bocsi, nem jut eszembe más szó.. :-)) csodásan megfogalmazott mondatok voltak, és annyira-de annyira kerek egészt alkotott az egész könyv... Minden szereplő élete révbe ér, bizonyos szinten mindenkié pozitívan. Egy élmény volt olvasni, különös tekintettel az utolsó fejezetekre.
Viszont... nagy feketepont az írónak, amiért fiktív helyszínt választott: Lövensö-t. Beleszerettem ebbe a kis szigetbe, és annyira boldog lennék, ha egyszer az életem során meglátogathatnám...
A mai fiatalok unalomhiányban szenvednek, a tétlenség a képzelőerő vitaminja.
Az első 32 oldalt elolvashatjátok, ha ide kattintotok: link
Ha pedig felkeltette az érdeklődéseteket, akkor ide kattintva meg is rendelhetitek: link
Cím: Az utolsó szög - Koporsókészítés svéd módra
Szerző: Morgan Larsson
Fordító: Papolczy Péter
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 368
Megjelenés: 2021. február 08.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632931647
Méret: 215 mm x 135 mm x 35 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése