Nem olvastam még Vámos Miklóstól, valamiért egy kicsit tartottam tőle, aztán ez Európa kiadó zsákbamacska csomagjában megkaptam ezt a kötetet is. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy ezzel kipipálhatom a VM-regény olvasását, mert lényegében ugyanazt írja le, mint a műsora(i)ban elhangzottak.
Amikor a Lehetetlen(?!)-t sugározta az MTV, én még gondolatban sem léteztem, a Rögtön-nél pedig nagyon pici voltam, így mindkét műsor kimaradt az életemből, soha nem hallottam egyikről sem. Mielőtt belekezdtem volna a könyv olvasásába, úgy gondoltam érdemes lenne ránézni a műsorokra, hogy ne legyek teljesen vakon. A Szilágyi Tiborral történő beszélgetést végighallgattam, majd elolvastam a hozzá kapcsolódó fejezetet, és néhány átfogalmazással, feleslegesebb mondatokat kihagyva egy az egyben azt adta vissza, amit előzőleg hallottam, tehát a többi részt már olvastam.
Viszont Argentínában nem lehet mákot kapni, mert az ott kábítószernek minősül, tudomásom szerint az USA-ban is. A patikában vásárolta anyukám a mákot, pici staniclikban, mert valamire gyógyszerként adják. Ha mákos nudlit akartam enni, azt a körzeti orvossal föl kellett íratni.
Rengeteg ismert főként színészről, de néhány íróról, sportolóról is olvashatunk egy-egy rövidebb, érdekes történetet, csak hogy néhányukat említsem: Koltai Róbert, Kern András, Rudolf Péter, Halász Judit, Kulka János, Törőcsik Mari.
A történetek mégis inkább múltba visszarévedőek voltak, függetlenül az elbeszélőjüktől. Az csak egy "extra", hogy olyan személyek mesélnek el a múltjukból néhány kiragadott emléket, mint Sinkovits Imre vagy Psota Irén. Ennek köszönhetően nagyobb célközönsége lehet ennek a könyvnek: valaki számára érdekes lehet csak úgy, mert szeret az 1900-2000-es évek közötti időről olvasni, többet megtudni azokról a korszakokról. Érdekes lehet annak, aki a nevek miatt olvassa el, mert őket szeretné jobban megismerni, és még érdekes lehet azok számára is, akik 1994-1997, majd 2000-ben nézték a két tévéműsort, ami köré épül a tartalma.
Sok évvel később, amikor az obsitot osztották, akkor még valamit beleírtak, szívesen megmutatom. Kérem szépen, ha hiszik, ha nem, az áll a katonakönyvemben, hogy katonai szakképzettsége: színész. 13967-es sorszám alatt színész vagyok a katonaságban – ez még a Néphadseregben volt, hogy most is érvényes-e, nem tudom.
Bár Vámos Miklósról nem sok minden derül ki ebben a kötetben, két fejezettől, illetve a bevezető(k)től eltekintve teljes mértékben a vendégeire fókuszál, arra tökéletes volt, hogy elhatározzam, a következő évben mindenképp olvasok tőle.
A 2020-as évem egyik legjobb (TOP3) olvasmánya volt. Szerettem. Szerettem, hogy egyszerre volt jelen történelem, humor, őszinteség. Szerettem, mert úgy éreztem az olvasás során (és után is), hogy valamit adott, hogy több lettem tőle.
Szeressétek Ti is ♥! Link a megrendeléséhez: link
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése