Alex, a budapesti kárszakértő lány, a poszttraumás stresszben szenvedő fiatalok hétköznapi életét éli, amikor egy téves riasztás miatt kirendelik egy kertvárosi bankfiókhoz. Korábban a világ egyik legnagyobb biztosítójánál dolgozott, a cég történetének legfiatalabb felsővezetőjeként, de másfél évvel ezelőtt belekeveredett egy család meggyilkolásának ügyébe, és ez teljesen megváltoztatta az életét. Miközben rá kell jönnie, hogy hogyan rabolható ki egy bank minden különösebb eszköz, tudás vagy erőszak nélkül, úgy alakul, hogy azt is meg kell fejtenie, hogy mit kezdjen a szerelemmel egy olyan nő, aki a függetlenség, a racionalitás és az érzelmek kontrollálásának megszállottja? És vajon miért könnyebb az első kérdésre válaszolni?
Az idei évben molyos címkék alapján a 2020-as évben 13 krimit olvastam. Ezekből talán négy olyan volt, aminek a cselekménye valóban érdekelt, és elképzelésem sem volt arról, hogy ki a "gonosz" - eközé a négy közé tartozik Mezei Petra regénye is.
Három idősík is megjelenik, bár kettő közülük csak néhány rövidebb fejezet erejéig - Alex gyermekkorából néhány kiragadott emlék, a fülszövegben is említett családgyilkosság, valamint a jelen, ami a 2013-as év elejétől datálódik.
Mindig is hadilábon álltam a női főszereplőkkel, azonban Alex nagyon kellemes csalódás volt, az én ízlésemnek már-már tökéletesen alkotta meg a személyiségét az írónő, nem voltak felesleges hisztik, kiborulások, de nem is volt irreálisan kemény, kihanemén karakter. Olyan volt, mint egy átlagos, normális nő - már a gyilkossági ügytől eltekintve -, többször is tudtam azonosulni a véleményével.
Mindig is hadilábon álltam a női főszereplőkkel, azonban Alex nagyon kellemes csalódás volt, az én ízlésemnek már-már tökéletesen alkotta meg a személyiségét az írónő, nem voltak felesleges hisztik, kiborulások, de nem is volt irreálisan kemény, kihanemén karakter. Olyan volt, mint egy átlagos, normális nő - már a gyilkossági ügytől eltekintve -, többször is tudtam azonosulni a véleményével.
A humort egyenesen imádtam, soha nem éreztem túl soknak, vagy éppen erőltetettnek, mindig jókor jött.
– Épp most vesztettem el két rendőrömet. Ez az öregasszony most órákon át traktálja majd őket a szomszédtól átszűrődő, gyanúsan pajzán zajokról szóló beszámolókkal.
– Jó esetben, uram…- jegyezte meg a hadnagy.
– Igaz, Bélám, igaz. Rossz esetben a hűtőjét fogja velük megjavíttatni. Akkor még minimum egy évig járhatnak garanciába karbantartani.
A szerelmi száltól őszintén bevallom, rettegtem. Két ember (jobb esetben, rosszabban három) évődése annyira el tud rontani egy amúgy teljesen jó történetet! Különösen, ha nyomozásról van szó. Mert ez már egy lerágott csont ebben a műfajban: a nyomozó összejön a másik nyomozóval, és együtt ketten megváltják a világot, minden bűncselekményre is fényt derítve.
Na, ez nem! volt ebben a regényben, közel sem volt akkora szerepe a cselekményben a szerelmi szálnak, mint gondoltam, sőt, pont a megfelelő mértékben volt jelen. Nem volt rózsaszín köd, nem voltak vattacukor-felhők és unikornisok, teljesen életszerű hatást keltett a kibontakozó szerelem.
Na, ez nem! volt ebben a regényben, közel sem volt akkora szerepe a cselekményben a szerelmi szálnak, mint gondoltam, sőt, pont a megfelelő mértékben volt jelen. Nem volt rózsaszín köd, nem voltak vattacukor-felhők és unikornisok, teljesen életszerű hatást keltett a kibontakozó szerelem.
Annyira érződött az egész könyvön, hogy igen, ez Magyarországon játszódik, és nem a megnevezett helyszíneknek és magyar neveknek köszönhetően, sokkal inkább az emberek bármihez történő hozzáállásában, ítélkezésükben...
Elég bátor dolognak tartom, hogy az írónő bele mert szőni egy olyan szálat, ami az ország (egyik) legégetőbb társadalmi problémája: a cigányság elfogadása, magatartása. Bár olvastam néhány könyvet magyar szerzőktől, közel sem eleget, de olyat még nem, ami ilyen nyíltsággal beszélne egy olyan népcsoportról, ami szinte szitokszónak számít hazánkban. És szerintem ez pozitív dolog.
Elég bátor dolognak tartom, hogy az írónő bele mert szőni egy olyan szálat, ami az ország (egyik) legégetőbb társadalmi problémája: a cigányság elfogadása, magatartása. Bár olvastam néhány könyvet magyar szerzőktől, közel sem eleget, de olyat még nem, ami ilyen nyíltsággal beszélne egy olyan népcsoportról, ami szinte szitokszónak számít hazánkban. És szerintem ez pozitív dolog.
– Anyám! Ez tényleg óriási! – hüledezett a lány a földön térdelve.
– Meg akarod fogni? – kérdezte a férfi büszkén.
– Nem… egyelőre inkább csak nézegetem… – válaszolta Alex, és undorral vegyes csodálattal tanulmányozta tovább a legalább húsz centi hosszú csigát, aminek akkora volt a háza, mint a lány ökle.
A címválasztás nagyon tetszett, egészen a végéig elképzelni nem tudtam, miért erre esett a választás, de amint kiderült, rögtön úgy éreztem, ez 2020-ban az egyik legszebb cím.
Remélem, néhányótok kedvét meghoztam ehhez a regényhez. Ha ---> ide <--- kattintotok, a kiadó oldaláról meg is vásárolhatjátok! 💗
Cím: Mint a homokszemek
Szerző: Mezei Petra
Kiadó: Maxim Könyvkiadó
Sorozat: Dream válogatás
Oldalak száma: 320
Megjelenés: 2020. október 12.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9789634992295
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése