Strony

E. K. Blair - Echo



Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Szerintem:
Nem gondoltam volna, hogy az írónő a sorozat első részének brutalitását, undorítóságát képes lesz felülmúlni, de óriásit tévedtem. Nem egyszer kapott el a hányinger a cselekményektől, a karakterek gondolataitól, vagy épp a legapróbb részletekbe belemerülő leírások miatt. 
Volt benne fordulat, amire bevallom, kicsit számítottam, Declan nem halt meg. Ettől függetlenül ez a 350 oldal nem szűkölködött akcióban, felgöngyölítésre került rengeteg olyan ügy, amik az előző könyvben csak lógtak a levegőben, kaptunk új gonoszokat is, és egy elég szép függővéget. 
A pénz mocskos dolgok elkövetésére vesz rá embereket.

Egészen az utolsó oldalig úgy éreztem, egy korrekt, jó lezárást kapott az Echo, nem is vágytam a folytatásra, annyira jó volt végre minden. És akkor az utolsó tíz szóval száznyolcvan fokot fordultak a dolgok, jött egy függővég, amiről csak sejthetjük, kire vonatkozik, de nagyon remélem, hogy képes lesz a folytatásban is meglepni az írónő, ugyanis nagy csalódás lenne, ha olyan fordulatot írna bele, amire számítani is lehet, hogy Pike, Bennett, vagy az apja szintén él

A szereplők magatartása, viselkedése továbbra is undorító, visszataszító, hányingerkeltő, és reggelig sorolhatnék egyéb szinonímákat... Talán egy olyan karaktert tudnék megnevezni, akinek nincs felborulva az idegrendszere, aki kiszámítható és normális, szimpatikus, ám van egy sanda gyanúm, hogy róla is derülnek ki a folytatásban érdekes dolgok...
Ebben a könyvben egyszerűen nincsenek pozitív megítélésű, normális gondolkodással megáldott személyek. Egy kivétellel mindenki egy őrült pszichopata, különös tekintettel Declan-ra, aki annyira ellentmondásosan cselekszik, és annyira a végletek embere, hogy nem tudom hova tenni.
Elizabeth/Nina állapota folyamatosan romlik, ami nem is meglepő, egyre jobban elszürkül a látásmódja, és egy megoldást lát mindenre. Vele szemben van olyan karakter, aki viszont pozitív irányba változik, bár nagyon lassan, olykor egy lépést előre kettőt hátra módon, összességében mégis úgy láttam, előrefelé halad a személyisége.

A kiadónak nagyon sok könyvét éri az a kritika, hogy igénytelenül adják ki, tele elgépeléssel, helyesírási, mondatszerkezeti hibákkal. Az első részben egyet sem találtam, ebben viszont már kicsit úgy éreztem, mintha kapkodtak volna a kiadatással, minél kevesebb oldal volt hátra, annál több rossz ragozással találkoztam. Nagyon, nagyon remélem, hogy az következő kötet ebben a tekintetben inkább az elsőre fog hajazni, és nem még több hibával vásárolom meg...

Kíváncsian várom a harmadik részt, egyrészt meg frusztrál, hogy félbemaradt sorozat van a polcomon, másrészt bármennyire _elcseszett_ világ az övéké, annyira magábaszippant és érdekel az életük alakulása, hogy muszáj _még, még, még._

Itt megrendelheted: link

Cím: Echo
Szerző: E. K. Blair
Sorozat: Black lotusz
Megjelenés: 2018. január 22.
Kötés: Kartonborított, ragasztott
ISBN: 9786155676215
Méret: 200 mm x 125 mm

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

BOOKOLOGY © 2020