Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.
Szerintem:
Amikor ezt a könyvet levettem a polcomról, azért történt, mert egy lazább, könnyedebb, nem megerőltető történetre vágytam, és gondoltam, ebben majd egy kicsit elborult szexuális fantáziával és vágyakkal megáldott férfi, és egy ebbe a stílusba beleszerető nő kalandjáról olvashatok. Mindenféle bonyodalmak, sötétség, depresszivitástól mentesen. Őszintén szólva egy fokkal light-osabb Ötven árnyalatra számítottam.
Nem ezt kaptam. A történetszál meglepően szerteágazó, lényegében három-négy szál találkozik egy közös pontban. A karakterek meglehetősen összetettek, egyszerűen nem tudtam olvasás közben eldönteni, hogy kinek "szurkoljak", ki a jó és ki a rossz, mivel mindenkinek voltak szerethető valamint elítélhető tulajdonságai is. Tulajdonképpen az írónő úgy rángatja az olvasóját, ahogy akarja - és ezt nem pejoratív értelemben gondolom -. Képes arra, hogy annak a karakternek a jóságát, akit kezd megkedvelni az olvasó, húsz oldal elteltével kétségbevonja. Emiatt a legtöbb szereplővel szemben erősen ambivalens érzések kavarogtak bennem, senkit nem szerettem meg, de két személytől eltekintve nem is tudtam senkivel szemben ellenszenvet kiváltani.
Szerintem maga a könyv nagyon jól rávilágít arra, mekkora kihatással lehet egy, akár hosszú éveken át tartó gyermekkori trauma - spoiler, jelöld ki, ha szeretnéd elolvasni (jelen esetben a hét éven át tartó szexuális bántalmazás, erőszakoskodás, agresszió).
Különösen tetszett, hogy megjelent a történetben a lecke, hogy hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, és hogy mennyivel kifizetődőbb egyenesnek és őszintének lenni, mert úgy nem hatalmasodnak el az ember felett a saját hazugságai. Nina/Elizabeth vesztét is a folytonos hazug élete, a saját hazugságainak hálójába történő begabalyodás okozta, ugyanis egyszerűen nem lehet több éven át fenntartani annyira gubancos kapcsolatokat, amik ebben a regényben fordultak elő, mert egyszer valaki ki fogja bújtatni a szöget a zsákból.
Lehetsz szomorú. Lehetsz dühös. Gyülőlhetsz, akit csak akarsz. Hibáztass, akit csak akarsz, de soha, egyetlen pillanatra se gondold, hogy kevesebb vagy, mint valójában. Nem vagy csúnya, vagy mocskos, vagy bármi, aminek hiszed magadat.
A könyv első felében néhány fejezet erejéig visszatérünk az undorító, mocskos, fájdalmakkal teli múltba, ami talán néminemű magyarázatot adhat a jelen történéseire.
Molyon a maximálisan adható csillagok számából felet azonban levontam, mert úgy éreztem, a múltbéli szálat E. K. Blair nem gondolta át elég alaposan.
Elég elképzelhetetlennek tartom, hogy éveken át verik, megerőszakolják minden lehetséges módon, kisebesedett csuklókkal jár iskolába egy 7-14 éves kislány, és ezt sem a tanárai, sem az iskolaorvosa, de még az osztálytársai sem mesélik el otthon, és az ő szüleik sem tesznek semmit, nem jelentik az esetet senkinek, de még csak meg sem kérdezik a lányt, hogy minden rendben van-e otthon. Ezt az én fejem nem igazán akarta befogadni, nem akarom elhinni, hogy a világban van, hogy ennyire közönyösen álljanak egy kislányhoz. Hogy észre se vegyék.
Mennyire beteg vagyok? Egy tizenkét éves kislány, aki arról fantáziál, hogyan ölne meg valakit?
Cím: Bang
Eredeti cím: Bang
Oldalak száma: 446
Megjelenés: 2016. november 30.
Kötés: Kartonborított, ragasztott
ISBN: 9786155676017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése