Viola Ardone - Gyerekvonat

Az ​éhség erősebb a félelemnél
A második világháború után gyerekek százezrei maradtak árván vagy félárván. Ahogy akkoriban a világ számos gyermekmentő akciója keretében, Nápolyból is vonatoztattak gyerekeket Olaszország északi részébe, ahol a kicsik jobb körülmények között élhettek pár hónapig. Amerigo Speranzát, az alig nyolcéves kisfiút is elküldi írni-olvasni nem tudó, filléreken tengődő anyja Modenába, hogy egy idegen családban cseperedve kicsit felhizlalják és ki tudja pihenni a háború lelki megrázkódtatásait. Amerigo elbeszéli félelmekkel teli útját az idegenbe, ahol alig érti az északi nyelvet, de ahol befogadásra talál, sőt még egy hegedűt is kap.
A zene iránt élénken érdeklődő fiú a nyáron visszakerül anyjához, ahol azonban meg nem értés és a régi nyomor várja. Amikor anyja az ő legféltettebb kincsét is eladja élelemért, elhatározza, hogy megszökik és újra vonatra száll.
Amerigo története sok ezer kisgyerek történetéből kerekedett. A balladai mélységű, igaz mese Viola Ardone, a tehetséges olasz írónő regénye, amely 2018-as frankfurti könyvvásár egyik szenzációja volt, és 25 nyelvre lefordították.

Szerintem:
A második világháború után Olaszország két részre "szakadt" - Dél-Olaszországot nagyobb mértékben sújtotta a háború, ebből adódóan nekik nehezebb volt újra talpraállni, mint az ország északi részének. Rengeteg gyerek veszítette el a szüleit, került mély szegénységbe. Az ő megsegítésük céljából a Kommunista Párt vonatokat indított többek között Nápolyból is, hogy ezek a gyerekek kapjanak egy esélyt a jobb életre.

Ő nem lépked olyan sebesen, mint anyám, Antonietta. Nem hagyja, hogy lemaradjak. Vagy én vagyok gyorsabb, mert félek, hogy egyedül maradok a szürkeségben.

Négy nagyobb részre van felosztva a könyv: az utazásra, az Észak-Olaszországban töltött időre, a hazatérésre, majd egy nagyobb kihagyás után arra, mikor Amerigo, a főszereplő kisfú már felnőtt férfi.
Az utazást ahány gyermek, annyi féle képpen élik meg: van, aki teljesen optimistán tekint az előttük álló útra, akad aki retteg attól, hogy Oroszországba viszik és megeszik őket, és van Amerigo, aki maga sem tudja, mit higgyen el, tart az ismeretlentől.
Élete első hét évét apa nélkül, nem épp mintaanyával, szegénységben élte le, számára szinte megváltás volt, hogy új családhoz kerülhetett, olyanok közé, akik szerették. És bár mindent megadtak a kisfiúnak, amit csak szeretett volna - jó cipőt, hegedűt -, úgy gondolom, Amerigo nem az anyagi jólét miatt érezte jól magát: ha egy hasonlóan szegény családban élt volna, viszont szeretetben, valószínűleg nem az kerekedett volna ki a történetből, ami.

Egy ideje már nem számolom a cipős pontokat, mert itt északon mindenkinek új vagy legalábbis újnak látszó cipője van, úgyhogy nincs benne semmi izgalmas. És különben is, ha eljutnék százig, nem tudnám, mit kívánjak, mert megvan mindenem. 

Eltelik egy év - a gyerekek visszatérhetnek eredeti családjukhoz. Van, aki inkább Észak-Olaszországban marad, többjük viszont hazautazik, köztük Amerigo is. Ami fogadja, arra viszont nem volt felkészülve: a saját anyja szinte idegenként kezeli, mintha a fiú bűnt követett volna el azzal, hogy felszállt a vonatra, ami megismertette a jóléttel. Az anyja teljesen kifordul önmagából, Amerigo pedig ismét nem kap tőle igazi szeretetet. Néhány otthon töltött nap után betelik a pohár, és egyedül útnak indul, vissza a szerető, befogadó családjához.
Ekkor jön egy nagyobb ugrás az időben: közel 50 év telik el, mikor Amerigo immáron felnőtt férfiként tér vissza szülővárosába. Ennél a résznél, az utolsó ~60 oldalon már nem is igazán elbeszél Amerigo; anyjához szól, neki meséli el az érzéseit.

Egy dolog volt, amit hiányoltam a könyvből: az a cirka ötven év, ami kimaradt. Kíváncsi lettem volna, tinédzserként, fiatal felnőttként, majd felnőttként hogy alakul Amerigo élete. Ehelyett kaptunk a nyolc-kilenc éves kisfiú után éles váltásban egy 55 éves férfit, akit hirtelen nem is igazán tudtam hova tenni: nem tudtam, mi lett belőle, stb.

Ebben az iskolában férfi a tanító néni, és Ferrari tanító úrnak hívják. Fiatal, nincs bajusza, és raccsol. Azt mondja a többieknek, hogy én is vonatos gyerek vagyok, fogadjanak szeretettel, hogy otthon érezzem magam. Otthon nem volt semmim, gondolom magamban. Úgyhogy jobb lesz, ha inkább úgy fogadnak, hogy náluk érezzem magam.

 Voltak részek, amik megérintettek a könyvben, de úgy igazán senki nem tudott a szívemhez nőni. Amúgy nem rossz könyv, sok új dolgot megtudtam belőle, és az is tetszett, hogy nem rózsaszín vattacukorfelhő lett a befejezés. Amerigo kitartott amellett, amit elhatározott, nem tört meg, és mikor közel ötven év elteltével visszatért a sötét sikátorok világába, ahol kisgyermekkorát töltötte, akkor sem változott meg gyökeresen a véleménye; erős, határozott karakterré nőtte ki magát.
Csak szerettem volna többet, kicsit részletesebbet.

Habár pénteki napon kezdtem el olvasni, és rá négy napra fejeztem be, úgy érzem, mondhatom azt, hogy egy nap - sőt, pár óra - leforgása alatt olvastam ki, mivel első nap csak 40-50 oldalig jutottam, a fennmaradó 210-220 oldalt kedden "végeztem ki". Az, hogy viszonylag gyorsan befejeztem, nem a rövidségének köszönhető elsősorban, sokkal inkább annak, hogy fenntartotta az érdeklődésem a cselekmény, nem untatott. Az írónő helyében én valószínűleg rászántam volna +100 oldalt, hogy ha csak minimálisan is, de tudjuk, mi történt Amerigoval 9 - 55 éves kora között, de könnyen elképzelhető, hogy néhány embernek pont ez a kihagyás fog tetszeni :-) .

Maddalena elmagyarázza, hogy a szolidaritás olyan, mint a méltóság, csak a többi ember felé irányul. – Ha nekem ma van két rúd szalámim, akkor egyet neked adok, és ha neked holnap van két darab sajtod, nekem adod az egyiket. Ami nagyon szép dolog, gondolom én. De az is eszembe jut, hogy rendben, azoknak az északiaknak ma van két rúd szalámijuk, és az egyiket nekem adják, de hogyan adok én nekik holnap sajtot, mikor tegnapig még cipőm se volt?

Cím: Gyerekvonat

Szerző: Viola Ardone

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalak száma: 240

Megjelenés: 2020. július 02.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789632938790

Méret: 200 mm x 125 mm x 24 mm