Sophie Mackintosh - Kék sorsjegy

Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről. 

Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra.
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút.
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet?
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről. 

A brit írónő, Sophie Mackintosh 1988-ban született. Első, a The Water Cure című regényét Man Booker-díjra jelölték 2018-ban.

Szerintem:
Sophie Mackintosh az egyik legmegosztóbb témához nyúlt ebben a regényében. Vannak nők, akik a tudatos gyermektelenséget választják, és vannak, akiknek minden álma egy nagy család. De mi történik akkor, ha egy rendszer ezt a saját, szabad akaratot felülbírálja? Ha valakinek, aki nem szeretne szülővé válni, tizenkét-három évesen azt mondják, neked márpedig szülnöd kell? Vagy épp fordítva, mint az a könyvben is történik: ha valaki családot szeretne, de a rendszer elveszi tőle az ehhez való jogot? Ezt, és ehhez hasonló kérdéseket boncolgat a Kék sorsjegy.

Mint a fülszövegből is megtudhatjuk, Calla, a főszereplő világában az első havi vérzéssel egyidőben viszik a lányokat a lottózóba, ahol megpecsételődik a további életük: vagy szülővé válhatnak, vagy élvezhetik a független életet. A cselekmény is a lottózóban kezdődik, az olvasó szemtanúja lehet annak, ahogy Calla kihúzza a saját sorsjegyét - majd jön egy váltás, mikor már a felnőtt Callát látjuk. Nem szeretnék sokkal többet elárulni, mint a fülszöveg, nehogy valaki valamit túl nagy spoilernek érezzen, így bővebben nem is fejteném ki, mi történik éppen.

Néző akartam lenni, nem nézett. Alapvetése volt ez a vágyaimnak.

A fehér sorsjegyes, azaz a gyermeket vállalható nők életéről nem sokat oszt meg az írónő, a kékekéről is csupán annyit tudunk meg, még a lottózóban, hogy miután megtudták, mi vár rájuk - hogy nem vállalhatnak gyereket -, azt teljesen el is lehetetlenítik, egy műtéti beavatkozás segítségével akadályozzák meg az esetleges terhességet. Emellett a hatalom minden igyekezetével igyekszik elvenni a kék sorsjegyesek kedvét a gyermekvállalástól: pl. mozifilmet vetítenek nekik, amiben a szülés folyamatát mutatják be, sok vérrel és fájdalommal.

Két dolog tűnt fel rögtön az első oldalakon: az egyik, hogy nincsenek gondolatjelek az egész könyvben, egyáltalán.  Az elején ez még picit zavart, azonban idővel elkezdtem megszeretni, ugyanis valami teljesen különleges hangulatot teremtett azzal, hogy a párbeszédek "csak úgy" követték egymást, és gondolatjelek nélkül is teljesen érthető volt, mikor ki beszél.
A másik szembeötlő dolog, hogy nem nevez senkit a nevén: A. az orvos, R. a "párja". Számomra ez dobott a "realitási-faktoron", kicsit olyan benyomást keltett, mintha ez valóban megtörtént volna Callával, de személyiségi jogok miatt nem nevet módosít, egyszerűen csak rövidít.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy egyre több deviáns nőt ismerhetünk meg, akiket azonban Calla meg is nevez.
A deviáns-vonalban egyébként nagyon tetszett, hogy nem kizárólag egy típusra fókuszált az írónő: volt, aki nem akart gyereket, de a sorslottó másféle jövőt szánt neki, ahogy akadt olyan is, akinek minden vágya volt egy család, de a kék sorsjegye miatt nem lehetett neki.

Az utolsó húsz oldalon pedig egyik csavar jött a másik után, mire az egyik leülepedett mellettem, Sophie Mackintosh tekert rajta mégegyet. És bár én egyrészt elég lezáratlannak éreztem, másfelől viszont úgy gondolom, jobb vége nem is lehetett volna...

De ami a legjobban tetszett ebben a regényben, hogy nem ítélkezett, nem próbált meggyőzni. Kicsit tartottam tőle, hogy el fog menni abba az irányba, hogy a tudatos gyermektelenség az ördögtől való, és aki nem vállal gyereket, az mennyire rossz ember, ellenben milyen boldog élete van azoknak, akik szülnek, mert az milyen csodálatos dolog. Az egyik legnagyobb pozitívumának mondanám, hogy nem foglalt állást sem a kék, sem pedig a fehér sorsjegyes nők mellett: elvégre mindkettő életformának vannak előnyei és hátrányai is.

Szabadkoztunk Valerie-nek, azért vagyunk bizalmatlanok vele, mert őt méltónak találták oly sok éve arra, ami bennünk valami hiány.
Én nem így látom, mondta. Ha valaki hiányosnak minősül, csakis én. Mást se sulykoltak nekem egész életemben, mint hogy csak akkor lehetek teljes értékű, ha növesztek valamit magamban, és világra hozom. Ti meg kerek egészek vagytok önmagatokban.