R. Kelényi Angelika - Barcelona, Barcelona

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül. 

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is. Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Szerintem:
Nem vártam túl sokat ettől a könyvtől, bár nagyon sokan istenítették - és én már megint nem értem, miért a nagy hype.
Mivel főként keményebb témájú könyveket olvasok, egy idő után vágyok a "limonádé-könyvekre", és úgy gondoltam, a Barcelona, Barcelona tökéletes lesz erre a célra. Ilyen téren nem is okozott csalódást, nagyon gyorsan tudtam vele haladni, nem kellett közben gondolkodnom, nem terhelt le a témája, a mondanivalója, csak haladtam előre, és ennyi.
A fülszöveg igazából szerintem elég jól leírja, miről szól a könyv, emiatt erre most nem is térnék ki, és kezdeném a negatív dolgokkal, mert a pozitív 4 szóban leírható: limonádét akartam, azt kaptam.

– A diploma fontos? – morogta Linda.
– Fontos. Az egy szűrő. Valójában nem a diploma a fontos, hanem a tájékozottság, alapműveltség.

Caroline, a főszereplő 35 éves nő engem elképesztő mód irritált, ő tipikusan az a nő, aki hagyja, hogy használják a testét, tisztában van vele, hogy nem lesz, nem lehet belőle semmi komoly, de hagyja, és hisztizik miatta. Az utolsó 30 oldalra kezd rádöbbenni, hogy ez így nem igazán okés, és változtatnia kellene, de az előtte levő 330 oldal lényegében arról szólt, hogy mennyire felszínes, külső alapján ítélkező - elítélő rib*nc.
A sikertelen randijai után képtelen voltam sajnálni, női szolidaritás ide vagy oda, a sikeres randik után pedig nem tudtam örülni a boldogságának. És nem azért, mert egy ilyen szemét alak vagyok, egyszerűen csak úgy éreztem, ha valaki ilyen szinten primitíven gondolkodik felnőtt nő létére, mint ő is tette, igenis megérdemli a pofáraeséseket, mert ő sem tökéletes, közel sem, de a partnerétől elvárja, hogy az legyen.
Caroline karakterével egyébként semmi probléma nem lett volna, ha nem 35, hanem mondjuk csak 20 éves.

Egyáltalán nem így képzeltem el egy barcelonai sokcsillagos szálloda tulajdonosát, azt hittem, adnak arra, hogy ne jelenjenek meg a vendégek előtt strandöltözetben, kócosan, borotválatlanul…

A főszereplő mellett ami még roppant mód zavart, az az én ingerküszöbömet megugró mennyiségű összevissza mondat, mikor elkezdődik egy gondolat, és a mondat második fele az elsőt ismétli, szükségtelenül sok "hogy" kötőszóval tűzdelve, na és találtam azért kellően értelmetlen mondatokat is, csak azt sajnálom, hogy ezeket nem írtam ki, hogy megoszthassam itt... De nem szűkölködött ilyen mondatokban a 360 oldal. Persze, én is sokszor írok kaotikusan, de azért ha egy könyvről van szó, és tübb ember is átolvassa megjelenés előtt, talán illene az ilyen hibákat észrevenni és korrigálni.

Arra számítottam, hogy a spanyol/katalán konyháról több mindent megtudok majd, de amit Barcelonáról megosztott Caroline, mindössze annyi volt, hogy a Güell parkra nagyon szép a kilátás a Hotel Gaudí szobájából (ami egy menő hotel), és hogy van a Sagrada Família, amit régóta építenek, és valószínűleg sokáig fognak is még.

Kiszámítható volt. A 100. oldal környékén írtam kedves bookstagramos barátosnémnek, @a_konyveklapjaibol_meritve -nek, hogy nagyobb összeget tennék rá, kivel fog majd 250 oldallal később óriási nagy szerelembe esni Caroline, és lám, úgy is lett... Tény és való, limonádé könyvre vágytam, amin nem kell gondolkodni, de ettől függetlenül még nem kell kötelező jelleggel kiszámíthatónak is lennie... :(

Az eszem azt súgta, nincs értelme belefutni egy kalandba, mert igen fájdalmas lesz a vége, a szívem azonban azt mondta, teljesen mindegy, mi lesz a vége, a pillanat a fontos, amit, ha elszalasztok, egész életemben bánni fogok.

Oké, egy csomó rosszat írtam róla, de mindezek ellenére mégis olvastatta magát, szerettem a történetet, és valószínűleg a folytatást is el fogom olvasni. Limonádénak tényleg majdnem tökéletes, erős 4 csillag az ötből, de ha összességében nézem, az én olvasatomban háromnál többet nem ért ez most, a logikai hibák tömkelegétől:

Augusztus 8., csütörtök
[...] Kint világos volt, látszott, hogy nem esővel indul a hétfő, [...]

Ilyen hibák hogy nem tűntek fel senkinek, aki átolvasta megjelenés előtt?
Összesítve, hogy limonádéra vágytam és azt kaptam, ill. a rengeteg hibát és a felettébb idegesítő főszereplőt, molyon ez egy 3,5 csillagos könyv nekem. Ehhez erősen hozzájárul, hogy könnyedebb olvasmányra vágytam... ha máskor olvasom, kevesebb lett volna.
Ha teljes áron vettem volna meg, valószínűleg verném a fejem a falba, hogy micsoda pénzkidobás volt, a Cosmopolitan akcióval annyira ez nem fájó, számomra körülbelül annyit is ért, amennyit fizettem érte.

Cím: Barcelona, Barcelona

Szerző: R. Kelényi Angelika

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalak száma: 352

Megjelenés: 2019. június 24.

Kötés: Ragasztott

ISBN: 9786155929649