Zakály Viki - Szikra

Az okos és talpraesett, de az életet csak könyvekből ismerő Sztella egy tragikus balesetben elveszíti a szerelmét, Tamást. A fájdalomba ő maga is majdnem belepusztul, és csak sokára képes kézbe venni a kórházi zárójelentést. A papírokat böngészve azonban észrevesz valamit. Lehetetlennek tűnik, de talán mégis lehetséges, hogy Tamás nem halt meg.
Bár mindenki próbálja lebeszélni, Sztella a rejtély nyomába ered. Útja során messzebb jut, mint gondolta volna; míg Európa városait járja az újabb és újabb jelek nyomában, legyőzve minden akadályt, és felidézi szenvedélyes szerelmi történetüket Tamással, nemcsak a megfejtéshez, de önmagához is eltalál. Csakhogy arra, ami az éjszakai tengerparton várja, még ő sem számított…
Sztella életét egyszer már átformálta a szerelem. Vajon az ő szerelme elég erős-e ahhoz, hogy megmentsen vele egy másik életet?

Szerintem:
Zakály Viki az egyik kedvenc kortárs hazai szerzőm, így nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvét is el fogom olvasni. Egyébként Ő az egyetlen olyan író/írónő, akinek minden eddig megjelent könyvét elolvastam és imádtam.
A borítóba első pillantásra beleszerettem, és a valóságban még sokkal különlegesebb, mint amilyennek az interneten nézegetve gondoltam.

Nagyon régen nem haladtam könyvvel olyan gyorsan, mint a Szikrával: egyszerűen csak bebújtam a takaróm alá, pizsiben, besötétítettem, olvasólámpa fel, könyv kinyit. Majd azt vettem észre, hogy hopp, már a századik oldalon vagyok, és nem fáradtam el az olvasásában (na jó, lehet azért, mert a komoly témája ellenére ezt limonádékönyvnek éreztem olyanok mellett, amiket általában olvasok...). Szinte vízfolyásszerűen követte a sorokat a szemem, és kért belőlük még, még, még. Mint az eddig megjelent könyvekben, ebben is nagyon érzékelhető volt számomra az a "zakályvikis" stílus, amit annyira imádok: érdekel a cselekmény, olvastatja magát a könyv, elgondolkodtat közben, de mégsem fáraszt le szellemileg. Ó, és az írónő nagyon szép, elgondolkodtató gondolatokat ír le az összes könyvében, így a Szikra sem szűkölködött bölcsességekben.

Bármennyire is szerettem az írónő összes eddigi könyvét, a Szikrától valamiért tartottam, és a Libri 1+1 akciója kellett ahhoz, hogy beszerezzem. A fülszöveg nem fogott meg, sőt. Féltem tőle, hogy Sztella egy klisé-karakter lesz - hiába tudtam, hogy Zakály Vikitől ettől többet kapunk -. Megnyugtatásul: nem, nem lett klisé-karakter :-).
Vele együtt szinte minden szereplő a szívemhez nőtt, és a két főszereplő esetében óriási karakterfejlődésről beszélhetünk. Nem is nagyon tudnék visszaidézni olyan olvasmányomat, amiben a karakterfejlődés ilyen szinten természetesen ment végbe: a legtöbb könyvben érzékelhető egy bizonyos fokú erőltetettség, itt azonban a két főszereplő egymásnak köszönhetően fejlődött, alakult.

Élj egy kicsit! Annyira félsz a világtól, hogy nem mersz kilépni és megnézni magadnak. Pedig élveznéd, ha nem lennél bezárva.

Két idősíkon játszódik a történet, ami szerintem nagyon jó ötlet volt az írónőtől, szinte tökéletesen időzítette, mikor van szükség a váltásra. Fejezetenként váltakozik a múlt és a jelen, de nem kaotikusan: Sztella jelenbeli visszaemlékezései révén ismerhetjük meg a baleset előtt történteket, a megismerkedését Tamással, emellett a jelenben nyomon követhettük azt a folyamatot, ahogy Európa országait járva Tamás nyomába ered, miközben a saját komfortzónájának határait feszegeti, és ismeri meg szép lassan a valódi önmagát is. Talán a könyv legértékesebb pillanatai voltak azok, mikor Sztella rájött az életével kapcsolatban rengeteg dologra, és készen állt ezeket beismerni magának, változtatni rajta.

Nagyon szeretem a Zakály Viki által alkotott (fő)karaktereket, mert annyira egyszerűek, a szó legjobb értelmében véve. Nem úgy egyszerűek, mint a kiszámítható tettek, gondolatok. Úgy egyszerűek, ahogy egy átlagos ember az. Emiatt akárkiről szólhatna, kicsit mindenki képes saját magát látni a (fő)szereplőkbe, olyannyira emberire alkotja meg őket.
Hiába vannak pillanatok, amikor megrángatnám egy-egy karakter vállát, hogy mégis mit gondolt, mikor azt tette amit, de ezzel egyidőben szeretem is őket. Mert pont a sokszor idegesítő viselkedésük, átgondolatlan döntéseik miatt lesznek igazán emberiek.

Egy dolog van, ami mindig böki a csőröm Zakály Viki könyveivel kapcsolatban: túl gyorsan elolvasom! :(  Sokszor úgy érzem, ha ötször ilyen hosszú könyveket írna, az sem lenne elég, azt sem szeretném befejezni, csak olvasni még, még, még...

A jó és a rossz dolgok mindig egyenlő arányban jönnek az ember életébe: a rosszak megerősítenek, a jók pedig életben tartanak. Bármennyire tagadjuk vagy próbáljuk nem észrevenni, ez így van.

+ ezt a könyvet a Molyon 97%-ra értékelték, ami kortárs hazai könyveket tekintve szerintem elég kiemelkedő... :)

Cím: Szikra

Szerző: Zakály Viki

Kiadó: Libri Kiadó

Oldalak száma: 340

Megjelenés: 2019. június 13.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634335221