A kisállatrendelő színes mindennapjairól szóló kedves, szórakoztató történetek megnevettetik, elgondolkodtatják, vagy épp meghatják az olvasót, de senkit nem hagynak hidegen.
Sok kislányhoz hasonlóan kiskoromban nekem is nagy vágyam volt állatbarátként, hogy állatorvos lehessek. Erről végül nem a sokáig tartó, kemény tanulás miatt tettem le, hanem mert tudom, tudtam, hogy lelkileg nekem nagyon sok lenne, ha például egy állatot nem tudok megmenteni, vagy eutanázia miatt keresnek fel.
Az állatok iránti szeretetem, érdeklődésem azonban nem csökkent, így amint megláttam ezt a könyvet a Partvonal várható megjelenései között, azzal a lendülettel adtam is hozzá a várólistámhoz, mivel mindig is szerettem volna belelátni, mi is történik egy állatorvosi rendelőben.
– A struccok előszeretettel csipkednek össze mindent, ami fehér, mint például az orvosi köpenyeket – magyarázta.
Vagy mint a szemünk fehérjét – tettem hozzá gondolatban.
Dr. Philipp Schott a kezdetektől kezdi a könyvét: elmeséli, hogy mikor kicsi volt, sosem volt háziállatuk, mert a szülei nem engedték, mígnem végül "kierőszakolt" egy mongol futóegeret tőlük, majd jön pár egyetemi sztori, végül mikor már praktizál.
A könyv felépítésében nagyon tetszett, hogy a fejezetek nem voltak hosszúak, illetve hogy minden fejezetcím előtt egy kis állatos ikon kapott helyet. A fejezetcímeken is jókat mosolyogtam - először a tartalomjegyzéket bújtam át, mert mikor megkaptam a könyvet, másra nem volt időm. Pár ízelítő fejezetcím, a kedvenceim: Az állatorvosi számla anatómiája, A vad sarkvidéki csivava, A préribolha balladája. Nagyon sok cím utal arra, miről fog szólni az adott fejezet, de volt jónéhány, amiknél mikor olvastam a címet, jót mosolyogtam, de a tartalma könnyeket csalt a szemeimbe.
És arra is ráébredhet, hogy az állatorvosi szakmában olyan embereken segíthetünk, akik, ironikus módon, gyakran éppen az állatok közelségében mutatják meg igazi emberi mivoltukat.
Számomra nagyon hasznos volt a doktor úr könyve, ugyanis rengeteg kérdésemre választ kaptam, amiket ezidáig csak magamnak tettem fel: többek között arra, hogy miért nem hivott még vissza a doki, vagy miért húzza magát olykor a macskám a mellső lábaival. Betekintést nyerhettünk egy kisállatrendelő hétköznapjaiba, dr. Philipp Schott megosztotta velünk, hogy bár sokan gondolják úgy, hogy csak védőoltásokat kell beadniuk, stb., erről valójában többről van szó, mert a legtöbb állatorvos egyszerre műtős, fogorvos, és más egyéb specializációk. Megjegyezném itt, hogy nem úgy íródott meg ez a könyv, mintha lenézné a laikusokat, sőt, bizton állítom, ha a közelemben praktizálna a doktor úr, gondolkodás nélkül vinném hozzá az állataimat!
Kitért többek között arra, hogy miért olyan drága az állatorvosi kezelés, ami teljesen más megvilágításba helyezte az egész témakört bennem (bár rengeteg olyan állatorvost ismerek, aki a bőrt is lehúzná az emberről, ha tehetné, de ez egy másik téma). Választ kaptam emellett a sokszor feltett kérdésemre is: miért nem képes szükséghelyzetben egy állatorvos sem felvenni a telefont, vagy legalább visszahívni? Hogy bízzam rá egy állatorvosra az állataim életét, ha ennyire nemtörődöm? A válasz, ki gondolta volna: elfoglaltság. Ráadásul dr. Philipp Schott köntörfalazás nélkül elmondta: van számára egy prioritási sorrend, azt hívja vissza előbb, aki vagy nagyon pánikolt, vagy évek óta ügyfele.
3. Sátán – A gazdik rendkívül viccesnek találták, hogy a kis fekete uszkárjukat Sátánnak nevezik el. Egészen addig, amíg rá nem jöttek, hogy a kiskutyának van egy csöppet sem vicces szokása: éjnek évadján rendszeresen eltűnik a hatalmas kertjük mélyén. Ilyenkor jó hangosan és hosszasan kellett őt szólongatni, hogy visszacsalogassák a házba: Sátán! Sátán, gyere ide!
Ha egy dolgot kellene kiemelnem, ami igazi érdekesség volt számomra, az a sztoikus állatokról szóló fejezet, amelyben arról esik szó, hogy nagyon sok olyan állat él a világon, akik nem mutatják ki a fájdalmat, az ösztöneik miatt, ebből az okból kifolyólag sokszor az utolsó pillanatban, vagy már túl későn kerül sor orvosi kezelésre, mert a gazdi egyszerűen nem veszi észre, mert a pl. kutyája nem mutatja ki, hogy valami nem okés.
Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy ha valakinek több cicája is van, és az egyikük a macskavécé mellé csinál, ő pedig nem tudja, melyikük, könnyen fényt deríthet a rejtélyre: tegyen az egyik macska ebédjébe egy kevés ehető csillámport (igen, létezik ilyen), egészen addig, amíg ki nem derül, kinek a kupaca csillog a tálca mellett!
Egy dologban biztos vagyok: ez a könyv minden állattulajdonosnak tetszeni fog. Na jó, 95%-ig vagyok benne biztos. Van benne minden: vidám történetek, megható történetek. Történetek, amelyeken pár könnycseppet elhullajt az olvasó (különös tekintettel arra a pár eutanáziás részre), és történetek, amiken nem tudja megállni, hogy ne mosolyogjon - és szerencsére ebből van több. Szó esik jó néhány tünetről, miértektől és mikéntekről, a szakma megpróbáltatásairól, mindenről.
Dr. Philipp Schott egy elképesztő mód szimpatikus ember, állatorvos, imádtam a gondolkodásmódját. Több olyan állatorvosra lenne szükség Magyarországon, aki hozzá hasonlóan gondolkodik...
Nemcsak az állatorvosi szakmán belül, hanem az egész társadalomban tennünk kell azért, hogy a mentális egészséggel küzdőket ne bélyegezzék meg. Ha valaki a lábát töri, mindenki az egészségéről faggatja, de ha a fejében történik a baj, senki sem foglalkozik vele. Ez a magatartás nagyon nincs rendben, és rengeteg kárt okoz.
Cím: Egy kisállatrendelő hétköznapjai - Vidám történetek kutyákról, macskákról és más állatfajtákról
Szerző: Dr. Philipp Schott
Kiadó: Partvonal Kiadó
Oldalak száma: 232
Megjelenés: 2020. február 13.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786155783784
Méret: 200 mm x 125 mm x 20 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése