Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.
Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.
De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.
Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.
De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.
Talán nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy mindig is foglalkoztatott a holokauszt témaköre: legyen az dokumentumfilm, memoár, engem megvett magának. Nehéz elhinni, hogy az a sok szörnyűség mind megtörténhetett a 20. században. Ép ésszel felfoghatatlan...
Nem szoktam a szerzőkről írni, ám úgy érzem, ez egy olyan könyv, melynél megérdemli, hogy álljon itt pár szó róla, melyek forrása maga a könyv.
Eddy de Wind (1916-1987) zsidó származású orvos és pszichiáter. Ő volt az utolsó, aki zsidóként orvosi diplomát kaphatott a hollandiai Leiden Egyetemen. A westerborki gyűjtőtáborban ismerte meg Friedelt, akit a táborban feleségül is vett. Mindkettejüket deportálták Auschwitzba. De Wind 1945 nyarán tért vissza Hollandiába, ahol újra találkozhatott szerelmével. A háború után elvégezte a pszichiátriaszakot. Pszichoanalitikusként a súlyos háborús traumák kezelésére specializálódott. Már 1949-ben megjelent a témában írt alapműve, a Szembenézés a halállal, amelyben először írta le a koncentrációstábor-szindrómát.
A könyvről fontosnak tartom megemlíteni, mint azt a végén a fordító - Alföldy Mari - is tisztázza, hogy nem kritikai kiadásra készült. Emiatt (is) úgy érzem, nem áll jogomban bírálni a szerkesztetlenséget, a néhol felbukkanó kuszaságot, mert igyekeztek az eredeti állapotot megőrizni. Én emiatt kicsit lassabban tudtam csak haladni vele - na meg a kemény tartalom miatt sem volt egyszerű.
Talán a történet legfontosabb jellemzője, hogy hiteles. Ezt Eddy de Wind a lágerben való tartózkodása, orvoskodása alatt vetette papírra, mikor még benne élt, az élmények frissen kerültek megörökítésre az utókor számára. Nem túlzott rajta utólag, nem enyhített a fájdalmakon: úgy került leírásra, ahogy akkor valóban érezte, átélte a fájdalmakat, az érzelmeit.
Életben kell maradnom, hogy mindezt elmondhassam, mindenkinek elmondhassam; hogy meggyőzzem az embereket, hogy ez mind igaz.A legtöbbet idézett gondolat a 200 oldal során, és számomra az egyik legmegérintőbb is: ezt Eddynek egy lágertársa mondta - az emberek nem hittek Auschwitz létezésében, nem hitték el, hogy a gázkamrák, krematóriumok valóban létező dolgok.
Amiről még nagyon furcsa volt olvasni, a Lagerarzt. Ki ne ismerné Josef Mengele nevét? Ám egyszer sem nevezte a Lagerarzt (a tábor orvosa) Mengelének: még az elején volt lábjegyzetbe szedve néhány orvos neve. Utólag minden történelemkönyvben, minden visszaemlékezésben, holokausztot feldolgozó műben nagyon nagy szerepet kap maga Mengele: de ők ezt a haláltáborban nem tudták. Az utószóból egy újabb dolgot tudhatunk meg róla, és itt most idézném a könyvet: "Nyugtalanító gondolat. Különösen azért, mert tudatosítja bennünk, hogy Auschwitz hóhérai nem voltak vadállatok, sem egy másik bolygóról jött űrlények, hanem hétköznapi emberek, akik képesek voltak emberi döntésekre is. [...] és megmutatja, hogy tudja, mi az emberség: épp ez az, amitől különösen gyalázatos az auschwitzi tevékenysége."
A magyarul megjelent verzió kibővítésre került: térkép, képek, utószavak. Nálam ez tette fel az i-re a pontot: a leszármazottak utószava nélkül például erős hiányérzet lenne bennem: Eddy de Wind kétségek között hagyta az olvasót azt illetően, vajon mi lett Friedel-lel, a szerelmével, túlélte-e a felszabadítást, vagy sem, egymásrataláltak-e, vagy sem, azaz: hogy alakult az életük a háború, és Auschwitz után?
Erre választ kapunk a család utószavából, ahol megismerhetjük Eddy életútját, gyermekkorától haláláig.
Ezután a fordítótól, Alföldy Maritól is kaptunk egy utószót, ahol a fordítás nehézségeit osztja meg, elmondja, milyen problémákba ütközött, miken változtatott (csak a nevek helyes leírásán :)).
Majd jönnek a fotók a családi archívumból: láthatjuk a hároméves Eddyt, majd a felszabadult, vidám, boldog Eddyt, aki gondtalanul vitorlázik, láthatunk esküvői fotót a gyűjtőtáborból, a füzetet, melybe leírta élményeit, pár fotót a felszabadulás után, majd a 70 éves Eddyt, halála előtt egy évvel.
Nagyon tudom ajánlani mindenkinek, aki szeretné megismerni az auschwitzi mindennapokat, annak, aki hozzám hasonlóan érdeklődik a holokauszt témaköre iránt, meg amúgy is, mindenkinek. A történelemtanárok pedig szerezzék be, és olvassanak fel belőle részleteket a diákoknak, mert sokkal többet mond el egy oldala ennek a könyvnek, mint a történelemkönyvek ezt feldolgozó része! ❤️
És óriási köszönet és hála az Athenaeum kiadónak, amiért biztosítottak számomra egy példányt, hogy elolvashassam, mert egy egész különleges élményben lehetett részem, ebben a témában határozottan ez az eddigi legmegérintőbb, legmegrázóbb könyv, amit valaha olvastam.
1942: a deportálások kezdete, megtiltják magát az életet.
Cím: Auschwitz, végállomás - Egy túlélő naplója a haláltáborból
Szerző: Eddy de Wind
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 270
Megjelenés: 2020. január 21.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632939070
Méret: 200 mm x 125 mm x 26 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése