Amikor egy este a húga, Ayoola kétségbeesett telefonja szakítja félbe a vacsoráját, Korede már tudja, mit várnak tőle: fehérítőszert, gumikesztyűt, kötélidegzetet és erős gyomrot. Ayoola ugyanis immár a harmadik pasiját intézte el „önvédelemből”, így Korede immár harmadszor takaríthat az ő halálosztó kishúga után. Alighanem a rendőrséghez kéne fordulnia, hiszen ezt diktálja a nigériai férfinép jól felfogott érdeke, de hát ő szereti a húgát, és, ahogy mondani szokás, első a család. Legalábbis addig, amíg Ayoola össze nem jön az orvossal, akivel Korede nővér együtt dolgozik a kórházban. Hiszen Korede már régóta szerelmes a doktorba, és nem szeretné úgy viszontlátni, hogy kés áll ki a hátából. De ha az egyiket meg akarja menteni, a másikat fel kell áldoznia…
Borító: Azt már említettem, hogy egyszerűen oda- és vissza vagyok Földi Andrea borítóiért, és ez nincs másként ezalkalommal sem. Szerintem nagyon szépen lett kivitelezve, ahogy a vér beivódik a fehér szőnyegbe.
Minden más: Ami azt illeti, párszor átgondoltam, hogy vajon érdekel-e engem eléggé ez a könyv, illetve el akarom-e olvasni, végül csak felkerült a várólistámra. Mikor megkaptam és belelapoztam, ami elsőnek szemet szúrt, a margók mérete volt, valamint a fejezetek rövidsége. Szerintem nagyobb margót használtak, mint a legtöbb könyv esetében, és a fejezetcímet is elég nagy térköz követi - a cím az oldal tetején, a fejezet kb. a közepe tájékán kezdődik. Egyáltalán nem beszélhetünk hosszú fejezetekről, aminek már csak azért is örültem, mert főként buszon olvasok, vagy iskolában ha szabad foglalkozás van, esetleg szünet - ezek nem hosszú idők, és nem szeretek félbehagyni fejezetet. Viszont jelen esetben nem volt ilyen problémám, mert egy fejezet maximum 4-5 oldal hosszú volt, ami számomra sokkal könnyebbé tette az olvasást. Nem voltak benne hosszú, barokk körmondatok, az írónő nem húzta az olvasót, rögtön az elején kész tények elé állította, és a későbbiekben sem jelent meg a regényben a már oly megszokott huzavona, nagyon lényegretörően írta meg a könyvét, a fordítás pedig nagyon jó lett, egyszerű nyelvezettel, ami miatt szintén olvastatja magát a könyv.
Adott két lánytestvér, tragikus gyermekkorral maguk mögött. A "hugica" - Ayoola - minden férfit megöl, akivel kis ideig is összehozza az élet - nővére, Korede pedig mindig segít neki eltüntetni a gyilkosság után maradt árulkodó nyomokat. Igen ám, de Ayoola egyszer csak összeszűri a levet Tade-del, Korede kollégájával, akiben titkon szerelmes is a nővér, így érthetően aggódik a doktor életéért...
Erről az "őrlődésről" szól a könyv: vajon ki fontosabb Korede számára: a sorozatgyilkos hugica, vagy a titkos szerelme?
A befejezés meg tudott lepni, nem arra számítottam, amit kaptam, amit mindenképp pozitívumként könyvelek el.
Persze nem egyszerű dolog magadban tartani egy olyan horderejű titkot, mint például hogy a hugicád történetesen egy sorozatgyilkos. Korede erre a célra egy idős, hónapok óta kómában fekvő pácienst választ: mindent elárul neki a múltjáról, múltjukról, valamint a jelenről is. Személy szerint nekem ez volt a kedvenc történetszálam - Muhmat karakterét kedveltem a legjobban, illetve a kapcsolatot Muhmat és Korede között.
A többi szereplő sajnos nem tudott közel kerülni hozzám, sőt, inkább ellenszenvesek voltak. Tade karaktere eleinte szimpatikus volt, azonban mikor megismerkedett Ayoolával, ő is átkerült a többiek közé. Muhmatra visszatérve: ő csak úgy eltűnt. Elég sokszor került szóba az ő karaktere, Korede kapcsolata vele, aztán csak így eltűnt, kiíródott a történetből - szerettem volna, ha nagyobb szerephez jut, ha ráhatással van a történésekre.
Mielőtt kézbevettem volna a könyvet, olvasgattam molyos értékeléseket, ahol páran kiemelték a fekete humor jelenlétét - van fekete humorom, elég rendesen, de én ezt nem éreztem az olvasás során, pedig vártam. Ezt nem negatívumként írtam, csak kicsit csalódtam az értékelések elolvasása után, mert én nagyon szeretem a fekete humort.
Egyetlen negatívumot említenék meg, mégpedig az idővonal kuszaságát. Számomra legalábbis zavaró volt, ahogy olykor minden előzmény nélkül ugrottunk vissza 15-20 évet is a történetben, de csak fél-egy oldal erejéig.
A Lagos-szigetről a kontinensre vezető „harmadik szárazföldi híd” ilyenkor, késő este gyakorlatilag néptelen, és lámpák híján gyakorlatilag szuroksötét, de a távolban látszanak a város fényei. A fickó ott végzi, ahol az előző: átvisszük a hídon, és bedobjuk a vízbe. Legalább nem lesz egyedül.
Cím: Hugicám, a sorozatgyilkos
Szerző: Oyinkan Braithwaite
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 232
Megjelenés: 2020. január 09.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632939469
Méret: 183 mm x 124 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése