Szurovecz Kitti - Az egyetlen ismerős arc

A ​huszonnyolc éves egykori pszichológus-hallgató Dorina hosszú ideje rövidtávú memóriazavarban szenved, ami azt jelenti, hogy csupán egyetlen napig képes az új ismerőseire és a friss élményeire emlékezni. Aztán egy este elmegy a családjával megnézni egy színházi előadást és minden megváltozik: reggel arra ébred, hogy emlékszik a monodráma főszereplőjére, Heltai Nolenre, akit szakmai berkekben nemcsak az egyik legígéretesebb feltörekvő színészként, hanem a legrémesebb hazug szoknyapecérként is számon tartanak. A harminchárom éves férfi jóképű és csábító, de számító és rideg is. Egy dolog érdekli igazán: a saját boldogulása. Azonban az, hogy az amnéziás lány belép az életébe, alaposan a feje tetejére állítja a sekélyes világát. Mindkettejük számára szédületes belső utazás kezdődik…

Meddig hordozhatunk vérző sebeket büntetlenül? Képesek vagyunk-e a vélt vagy valós bűneinkért megbocsátani egymásnak, de elsősorban önmagunknak? Szurovecz Kitti új lélektani szerelmes regénye leginkább ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az egyetlen ismerős arc a mélyre ásott emlékek és az elfojtott érzelmek hatalmának története.

Szerintem:
Borító: Úgy vettem észre, a borító két táborra szakítja a könyvmolyok közösségét: vannak, akiknek nagyon tetszik a maga élénk színével, és van, akinek még a hátán is feláll a szőr tőle. Eleinte nekem sem nyerte el a tetszésemet, mert alapjaiban véve nagyon nem vagyok egy rózsaszínes típusú lány, épp emiatt nagyon furcsán is éreztem magam, hogy egy ilyen rikító pink könyvvel a kezemben járkálok a suliban. Aztán ahogy haladtam előre a történetben, megláttam egy lehetséges indokot a borítóra: a neonrózsaszín post-itek arra engednének következtetni, hogy egy habos-babos tündérmesét rejt magában a könyv, holott ilyenről nem igazán lehet beszélni ezzel a regénnyel kapcsolatosan. Pont úgy viszonyul a borító a történethez, amilyen az egyik főszereplő, Nolen, aki egyáltalán nem az, akinek mutatja magát.
Ilyen értelmezésben ékes példája lehet Az egyetlen ismerős arc annak, hogy nem szabad borítóról ítélni könyvet - lehet rózsaszín, habos-babos borító, miközben a történet arculcsap, sokkol, megdöbbent.

Minden más: Ecsetelhetném itt most hosszú sorokban, amit minden kortárs, magyar szerző könyvénél elmondok: sok volt a rossz tapasztalatom velük, ezért fenntartásokkal állok a hazai kortárs írókhoz, írónőkhöz. Azonban egyre több olyanba botlok bele, amik nem kicsit jók: Az egyetlen ismerős arc is ilyen. Első könyvem volt az írónőtől, pedig már A kisemmizett angyal megjelenése óta szemezgetek vele.
Azt, hogy miről szól a regény, teljesen feleslegesnek érzem leírni, ugyanis a fülszöveg ismételten megteszi helyettem. Ehelyett kitérnék a fejezetek felépítésére: a fejezetcímeket egyenesen imádtam; nem semmitmondó számok jelezték az új fejezet kezdetét, hanem az adott fejezetből kiragadott szókapcsolatok, mondatok (pl. "Belezuhanok ebbe az izébe", "By the way, odavan a szőkékért"). Emellett minden fejezet elején volt egy kisebb "kitekintés", ahol többek között a férfi főszereplő (Nolen) e-mailjeibe, instaüzeneteibe, vagy épp a női főszereplő (Dorina) naplójába engedett bepillantást az írónő. Ezeknél a részeknél különösen tetszett, hogy nem csak durrbelebumm kaptunk egy dőlt betűs oldalt, hanem meg volt nevezve, hogy éppen kinek a mijét olvassuk, így nem volt teljesen vakon az olvasó.

Nolen személyében egy tipikus rosszfiút ismerhetünk meg; általában nem szoktam rajongani a rosszfiú-karakterekért, mert ilyenkor 10/9 esetben bekapcsolódik a történetbe egy szürke, személyiségtelen, visszafogott lány, aki megváltoztatja, és jő a sírig tartó szerelem. Na, Szurovecz Kitti regénye a tízből az az egy, ahol nem így alakul a történet!
Hiába egy szoknyapecér rosszfiúként van felvázolva Nolen karaktere, nagyon jókat tudtam mosolyogni a dumáján - bár a tetteivel nem tudtam azonosulni.
A befejezés sem egy 100%-os happy end; legalábbis nincs kimondva, leírva, hogy hogy alakul Dorina és Nolen jövője, döntse azt el az olvasó.

Megjelenik a regényben a túlzott mobilfüggőség problémája, és nagyon szépen világít rá az írónő, hogy nem kell 0-24 nyomkodni a telefonunkat, lehet élni nélküle is: sőt, mennyi minden nyílik meg a szemeink előtt, ha nem folyamatosan a kijelzőt bámuljuk, nem csak beállunk egy nevezetes épület elé szelfizni. Ugyanakkor nagyon értékeltem, hogy nem ítélkező hangnemben íródtak ezek a részek, hanem tényleg csak említésre kerültek.
Gyönyörű jellemfejlődés figyelhető meg a történet előrehaladtával, több karakternél is, de leginkább Nolen esetében. Örültem neki, hogy nem ment el a klisé irányába - szerintem egyáltalán nem! -, így nem változtatta meg a nő a férfit, csak ráébresztette dolgokra.

Köszönöm a kiadónak, hogy elolvashattam, és Szurovecz Kittinek, hogy volt mit elolvasni... ez a könyv egyszerűen csoda. Nézegettem az idei olvasmánylistámat, és úgy érzem, messze az idei legjobb olvasási élményem fűződik Az egyetlen ismerős archoz ♥

– Egyáltalán voltál már…? – bukik ki Nolenből kis híján a kérdés, amit elharap, de már késő, mert Dorina pontosan tudja, mire gondol.
– Igen – bólint. – Balázzsal, csaknem nyolc éve… – teszi hozzá olyan halkan, hogy az a víz csobogása mellett szinte csak tátogás.
– Úristen! – borul ki Nolen. – Ezt sürgősen orvosolni kell. Rettenetesen ki lehetsz éhezve. Ez így nem egészséges. Bármikor állok rendelkezésedre, ha akarod.

Cím: Az egyetlen ismerős arc

Szerző: Szurovecz Kitti

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalak száma: 280

Megjelenés: 2019. november 11.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789632939384

Méret: 204 mm x 136 mm x 20 mm