A nap, amikor megtörténik jövőben bekövetkező események elemzésével mutat rá törékeny mivoltunkra, de arra is, hogy mindennel együtt az embernek jó esélyei vannak a túlélésre.
Borító: A cím fényes (ciki, nem tudom, mi a "tudományos" elnevezése, a lényeg, hogy fénylik, na! :D), mikor nem tudtam olvasni - pl. órákon -, mindig azzal szórakoztam, hogy döntögettem a könyvet, mert minden szögből másképp mutatott. A kis "lázadás" is nagyon megfogott, hogy kis kezdőbetűvel írták rá a címet. Ritka, mikor ezt mondom, de sokkal ízlésesebb, szebb és letisztultabb képet nyújt a magyar borító (Földi Andrea), mint az eredeti. Az eredeti mellett annyi szól, hogy a borítón megjelenő kaotikusság uralkodna el a világon, ha eljönne "a nap, amikor megtörténik". Ennek ellenére örülök, hogy magyar borítóval lehet a polcomon.
(az eredeti borító)
Minden más: Mike Pearl újságíró első megjelent könyve A nap, amikor megtörténik, melyben 354 oldalon (+ utószó) keresztül boncolgat hipotetikus, jövőre vonatkozó kérdéseket, számszerűsítve tizenkilenc különböző témában. Minden téma egy fejezetet ölel fel, és minden fejezet előtt megválaszolja ugyanazokat a kérdéseket: megtörténhet-e ebben a században, mekkora a valószínűsége, hogy valaha bekövetkezik, ijesztő-e, és kellene-e változtatnunk a szokásainkon.
Az első felvetése: mi lenne, ha eltörölnék az Egyesült Királyságban a monarchiát. Már ennél a fejezetnél éreztem, hogy ez a könyv azt fogja nyújtani, amit várok tőle: elgondolkodtat. Különösen tetszett benne, hogy nem foglal állást, nem mondja ki, hogy szerinte jó lenne-e, ha "eltűnne" a királyi család: elmondta a lehetséges pozitív, valamint negatív következményeit, semmi több. Minden mást rábíz az olvasóra, döntse el ő, számára élhető jövő lenne-e - ugyanez az összes fejezetre érvényes. Negatívumként itt a UK turizmusát hozzák fel többen is.
És vajon milyen lenne a nap, amikor egy tech milliárdos átveszi az irányítást a világ felett? Talán ettől sem állunk olyan messze...
Engedélyezik-e 2100-ig a doppinghasználatot az olimpiákon? Én nem tartom valószínűnek. Még 5-6 évvel ezelőtt, középiskolában kellett hasonló témában érvelnünk, Lance Armstrong és a Tour de France esetében. Emlékszem, akkor amellett érveltem, hogy nem gondolnám elítélendőnek, mert mindenki előtt ott áll a dopping lehetősége. Azonban, ha legalizálnák olimpiai szinten a használatát, egy: rengeteg baleset lenne a követkeménye, kettő: nem lenne értelme magának az olimpiának; nem a teljesítményről szólna, hanem arról, ki doppingol jobb módszerrel.
És ha az emberek halhatatlanná válnának? Persze az öngyilkosság ugyanúgy létező dolog lenne, ahogy a halálos kimenetelű balesetek is, de nagyon gyorsan túlnépesedne a Föld - így is túl van -, sőt, az egész Naprendszer.
Vagy mi történne, ha bárkit tökéletesen tudnánk imitálni? Katasztrófa, adat- és azonosítólopások. És ebben a legrémisztőbb, hogy ez már majdhogynem a napjainkban is létező dolog: csak gondoljunk a rengeteg különböző filterre, az öregítő applikációra, és társaikra.
Ha nem lennének ember által vezetett autók? Elsőre azt gondolná az ember, milyen remek dolog is lenne ez! De Mike felhívja a figyelmet rá, hogy az önvezető autókban lenne egy prioritási sorrend: ha elkerülhetetlen, hogy elüssön valakit, pl. egy babakocsit és egy középkorú férfit, a férfit fogja elütni, mert az ő életét kevesebbre tartja. Valamilyen szinten érthető ez, ugyanakkor számomra nagyon ijesztő is.
Vajon előfordulhat, hogy az emberek képessé válnak már kihalt állatokat létrehozni, klónozni? Valahol ez is jó lenne - rengeteg kihalt állatfaj gazdagíthatná újra a világunkat, ugyanakkor még kisebb figyelmet kapnának a tigrisek, a pandák, és egyéb kevés példányszámú egyedek - mert minek törődni velük, ha úgyis visszahozhatók?!
A szerző elgondolkodik napirenden lévő problémákról is, mint például mi történne, ha kivészne az utolsó hal is az óceánból. Személyes kedvenc témám is ez volt (a többi kedvencem: ha gyerek születne a Holdon, az utolsó rabszolga felszabadulna, megszűnne az utolsó vágóhíd is, és minden temető megtelne).
Elképesztő mód hiánypótlónak érzem ezt a könyvet: közember számára is érthető módon vázol fel lehetséges, és lehetetlen(nek tűnő) jövőképeket, részletekbemenően, mégis könnyen érthetően, elmagyarázva az ok-okozati tényezőket. Az első két fejezet után már bátran mertem ajánlani mindenkinek, aki érdeklődik a téma, témák iránt, szóval most, hogy végigolvastam, még bátrabban ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a jelenben cselekedett dolgok hatása a jövőre.
A Nature Climate Change egy 2015-ben nyilvánosságra hozott jelentése szerint a 2071 és 2100 közötti harminc évben a hőmérséklet emelkedése több ponton átlépi az emberi alkalmazkodóképesség végső küszöbét. Ez a küszöb „egy egészséges emberi lény túlélőképessége levegős kültéri viszonyok között” – ami annyit tesz, hogy akkora lesz a hőség, hogy amint kilépsz, közvetlen életveszélybe kerülsz.
Cím: A nap, amikor megtörténik - Üzenet az űrből, dínóparkok, halhatatlanság - meg ami még jöhet...
Szerző: Mike Pearl
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 250
Megjelenés: 2019. november 06.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789632938127
Méret: 200 mm x 125 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése