Julia épp túljutott egy fájdalmas szakításon és a munkahelyén is egyre több feladatnak kell megfelelnie. Úgy érzi, sodródik és egyik napról a másikra próbál túlélni.
Berobban az életébe Bryce, a férfi, aki tökéletesnek tűnik. Jóképű, sármos, magabiztos, kiegyensúlyozott – a legjobbat hozza ki Juliából és azonnal leveszi a lábáról figyelmességével, gyengédségével. Bryce családja és felekezete is a tökéletes család boldog jövőjét ígéri.
Csakhogy ez nem egy tündérmese: Julia apránként elszigetelődik a munkájától, a barátaitól és rádöbben, hogy az élete egyre inkább börtön. Nincs más választása: menekülnie kell…
Berobban az életébe Bryce, a férfi, aki tökéletesnek tűnik. Jóképű, sármos, magabiztos, kiegyensúlyozott – a legjobbat hozza ki Juliából és azonnal leveszi a lábáról figyelmességével, gyengédségével. Bryce családja és felekezete is a tökéletes család boldog jövőjét ígéri.
Csakhogy ez nem egy tündérmese: Julia apránként elszigetelődik a munkájától, a barátaitól és rádöbben, hogy az élete egyre inkább börtön. Nincs más választása: menekülnie kell…
Pont, mint a 2018-as évet, a 2019-est is egy Rena Olsen regénnyel zártam le. Viszont míg az egy évvel korábbiért oda- és vissza voltam, annyira szerettem, ugyanez erről nem mondható el. Megjelenés óta szemezgettem már ezzel a könyvvel, mert azt hittem, tudja hozni azt a színvonalat, amit az "Egy szót se szólj", hát nem.
Mint azt a fülszöveg is ismerteti, Julia, a főszereplő épp hogy túljutott egy nagyon fájdalmas szakításon, beletemetkezik a munkájába, amit szeret, és végre-valahára eléri az oly régóta áhított előléptetést is, aminek tiszta szívéből örül, hiszen évek óta vágyott rá.
Csakhogy egy véletlen (bal)szerencsének köszönhetően összeismerkedik Bryce-cal, akibe első látásra beleszeret, elárasztja a rózsaszín köd, két randi után a közös jövőjüket tervezgeti, mint egy tizenöt éves kislány, élete első, friss párkapcsolatában. Nem éreztem túl reálisnak a szituációt, ahogy épp feldolgozott egy nagy szakítást, de képes kételyek nélkül rögtön belevetődni egy újabb kapcsolatba, rögtön összeköltözni, két hónap ismerettség után összeházasodni, képes feladni a saját hitét, a saját nézeteit, sőt, tulajdonképpen az egész egyéniségét, nem hallgatva barátnőkre, családra, makacson a saját feje után menni. Pont, mint Rentai Renáta a Szent Johannában (csak ő 15 éves volt, nem felnőtt..). Julia meglátta Bryce-t, beszéltek két mondatot, az égvilágon semmit nem tudott meg a férfiról, de tetőtől talpig szerelmes lett belé. Pedig csak a nevét tudta...
Persze, előfordulnak ilyen szélsőséges esetek a világban, de ez, ebben az esetben, harmatgyengén lett megírva, ami Juliát egy közönséges, buta nővé állította be, holott nem tűnt annak az elején. Nem tűnt olyan nőnek, aki egyik pillanatról a másikra feladja a saját személyiségét, nem tűnt olyan nőnek, aki kételyek nélkül belép egy szektába, és ha azt mondják neki, hogy az jó, ő megkérdőjelezés nélkül elhiszi azt. Nem tűnt olyan nőnek, ami lett belőle.
Kételyek nélkül belépett Bryce-ék egyházába, holott látta, hogy bánnak ott a nőkkel, gyerekekkel: szinte tárgyiasították őket, a Bibliára hivatkozva. Minden nőt "tökéletes nővé" formáltak, szintén a Biblia "tanításai" alapján. Mindig a nőknek kellett meghunyászkodniuk, a férfiak pedig egy Isten-szerepet öltöttek magukra: mindent értük kellett tenni.
Szép lassan természetesen elkezdte Julia észrevenni, mi történik körülötte, ami megint csak egy számomra teljes mértékben irracionális tettet vont maga után. Elhatározta, hogy kideríti, mi történt Bryce múltjában - mert sosem beszélt róla -, hogy milyen családból származik, hogy hogyan került drog a szervezetébe. Mikor erre a lépésre szánta el magát, már terrorban tartva élt, minden lépését figyelték, nyomkövető volt a mobilján, az autóján, bárhova ment, mindenhol volt valaki, aki szemmel tartotta minden mozzanatát. Ennek ellenére kutakodott a férje cuccai között, hívta fel nyilvános helyről Bryce anyját majd ment el hozzá házhoz, ment könyvtárba és olvasott különböző drogokról. Megszökni viszont félt.
A vége nekem túl kusza volt, túl gyors, túl hirtelen. Olyan érzést keltett, mintha az írónő minél előbb oda szerette volna rakni a pontot az utolsó mondat végére, leadni a kiadónak - mintha egy tehernek élte volna meg ezt a könyvet. Sajnálom, hogy ennyire leírta most Rena Olsen magát a szememben, de ez után a könyv után nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék a jövőben is olvasni tőle.
Cím: Veled, mindörökké
Szerző: Rena Olsen
Kiadó: 21. Század Kiadó
Oldalak száma: 384
Megjelenés: 2019. július 23.
ISBN: 9786155915406
Méret: 200 mm x 125 mm x 28 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése