A könyv olyan világba enged betekintést, ahol a legnagyobb kockázatot nem a meztelen fotók átküldése jelenti, hanem a teljes lelki kitárulkozás. „De hisz anélkül nem jöhet létre a szerelem” – válaszolja Márti az aggodalmaskodó barátnőinek.
Te meddig mennél el egy ismeretlen kedvéért? Meddig mennél el a szerelemért?
Te meddig mennél el egy ismeretlen kedvéért? Meddig mennél el a szerelemért?
Borító: Nem is tudom, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, aminek annyira megfogott volna a borítója, mint a Tindertojásé! Az alapszín szerintem nagyon el lett találva, a feltört tojások, amelyeknek szívformájú a sárgájuk, úgyszint. A törött, vérző szívről az ép mellett nem is beszélve... A borító elmondja 'egy képben csak talán, s csupán a lényeget' - kedvenc költőm, Radnóti szavaival élve.
Minden más: Már megjelenés előtt hónapokkal felvettem a várólistámra Pfliegel Dóra regényét, olyannyira megfogott a borító, és mellette a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésem. Mostanában elég vegyes érzésekkel fejezem be a könyveket: jók-jók, de valami mégsem. Így volt ez a mostani olvasásom alatt, után is. Két részre bontanám az értékelésem: a könyv felépítése, valamint a tényleges tartalom.
90%-ban két szemszögből ismerhetjük meg a történetet, követhetjük nyomon Márti és Zoltán múltját, illetve kapcsolatuknak alakulását (a végén, az utolsó néhány oldalra bekapcsolódik harmadik szemszögnek Péter, aki titkon mindig is rajongott Mártiért). Ezeket a két-háromoldalanként váltakozó szögeket csupáncsak a betűtípus különbözteti meg egymástól, más egyéb nem. Se egy sordíszítés, se egy kisebb fejezetjel, tényleg semmi. Ezzel az volt a problémám, hogy ha huzamosabb ideig olvastam egyszerre, egy idő után már-már nem is láttam a különbséget a két betűtípus között, és volt olyan is, hogy bekavarodtam, kinek a szemszögéből olvasok éppen. Márti leírásai rögtön egyértelművé váltak, viszont minden előzetes jelzés nélkül, hirtelen jött egy betűtípusváltás, másik szemszög – persze, nyilván logikus, hogy a másik főszereplőt ismerhetjük meg, de nekem nagyon sokára körvonalazódott, hogy akkor ez Zoltán lesz.
Egy másik problémám volt a regény olvasása közben, ami bizonyos mértékben kapcsolható az imént boncolgatotthoz, hogy elég sok nevet kaptunk viszonylag korán: Ivánka, Dávid, Péter – de szó sem esett róla, hogy ők kik, csak vannak. Később persze mindenkiről megkaptam a felvilágosítást, de örültem volna, ha nem vagyok vakon (főleg, hogy mikor ezek a nevek előjöttek, még fogalmam sem volt róla, ki lehet a másik szemszög Márti mellett).
Ezek mellett nincsenek bekezdések a könyvben – vagy csak olyan elenyésző mennyiségben, hogy egy kezemen megszámolható a 200 oldalra jutott számuk –. De ki tudja, ennek lehet, van valamiféle jelentése, csak nem láttam meg benne :).
Az utolsó dolog, ami nem igazán tetszett, az az E/2. Ami megjegyzem, nem lett volna rossz elgondolás, ha csak egy szemszögből követjük nyomon az eseményeket. Úgy kicsit levél, vallomásszerű hatást keltett volna, így viszont furcsálltam, hogy Márti és Zoltán is „hozzám” szólt.
Három fő részből állt a könyv: az elsőben a két fő karakter múltját ismerhettük meg, ami elég kemény volt mindkettejüknek: túlféltő anya, aki nyugtatóval tömi a gyerekét, alkoholista apa, aki veri a családját… Itt derül ki, a két fél hogy jutott el a jelenig, miért döntöttek úgy, hogy egy társkereső applikáción keresztül próbálják megtalálni a másik felüket. A második, nagyobb rész ezt az ismerkedést mutatja be: mindketten feltárják magukat a másiknak, a múltjukat és jelenüket, sőt, virtuális kapcsolatuk odáig jut, hogy már erotikus fotókkal korbácsolják fel egymás vágyait. A befejező rész pedig akár epilógusként is funkcionálhat, itt már bekapcsolódik egy harmadik fél is.
Most pedig kitérnék egy kicsit a tényleges tartalomra is.
Márti házassága szétesőben van, barátnője tanácsára ugrik fejest az internetes társkeresésbe, ahol bőszen huzigálja balra a férfijelölteket, ezzel kifejezve, hogy nem nyerték el tetszését. Mígnem jön Zoltán. A nevüket egyikük sem vállalta fel, sőt, a férfi a valós életkorát sem. Fontosnak tartom, hogy ez külön meg lett említve Zoltán részéről, ugyanis valóban benne van a pakliban, hogy a jóképű 30 éves pasi valójában 10, 20, vagy akár több évvel is idősebb.
Apropó Zoltán: szavak nincsenek rá, mennyire nem volt szimpatikus karakter! A gondolatai elképesztő mód kiborítottak (akkor szép egy nő, ha anya, mert az az igazi nő, aki szül, emellett a „kövér” nőkről is igen szókimondóan vélekedik, elég undorító egy stílusban). Kész felüdülés volt az ő szemszöge után Mártiét olvasni. Amit viszont nagyon szerettem a férfi „fejezeteiben” – meg úgy az egész könyvben –, az a sok-sok utalás a magyar- és világirodalomra. Előkerült Szabó Lőrinc, Ady, Mikszáth, Hemingway, és Zoltán kutyáját pedig Bukowski volt.
A befejezés elég Hollywoodosra sikerült, valahogy nem hiszem, hogy a való életben is megtörténne ilyen, még akkor sem, ha valaki úgy gondolja, bármire képes a másikért. Mindenesetre, biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni, teljesen máshogy. Úgy, hogy jobban figyeljek Zoltánra, hogy próbáljam észrevenni a figyelmeztető jeleket.
A regény megmutatja, hogy merni kell lépni, változtatni az életünkön, a saját boldogságunk érdekében. Nem szabad beleragadnunk egy olyan szerepbe, amit nem érzünk komfortosnak, nem érzünk magunkénak. Ahogy azt sem lehet hagyni, hogy a rózsaszín köd (túl sokáig) elvakítson. Arra is tökéletes példa ez a regény, hogy az érzelmek elmélyüléséhez nem szükségeltetik fizikai kontaktus. Épp elég, ha valaki meghallgat egy szeretetre éhező személyt, ha valaki érdeklődik felőle. Ahogy Mártinak sem a meztelen fotók átküldése jelentette a problémát: inkább a teljes, lelki kitárulkozás.
A figyelem – még ha öncélú is – nem akármi, ugyanis a létezés elismerését szolgálja. Sokaknak pedig mellőzöttségükben ez maga az életet adó elixír.Cím: Tindertojás
Szerző: Pfliegel Dóra
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 200
Megjelenés: 2019. szeptember 10.
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789632939087
Méret: 183 mm x 124 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése