Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Vannak olyan dolgok, amik ha kapcsolódnak egy könyvhöz, nem olvasom el, vagy ha bele is kezdek, nagyon kritikusan állok hozzá mindvégig. Ezek a következők: bár egyre inkább elhagyom ezt a szokásom, a magyar szerzők könyveit nem szívesen olvastam/olvasom. Ha pedig meglátom, hogy egy magyar író(nő) külföldi karaktereket alkot meg, már vetem is el az ötletet, hogy elolvassam, mert kevésbé érzem hitelesnek. Az utóbbi években egyre távolabb kerültem a vörös pöttyösektől (az utolsó vörös pöttyöst 2017 márciusában olvastam). A fantasykkel is eléggé hadilábon állok, 2016 óta nem olvasok olyan könyveket (oké, a Rókatündér azért nem egy high fantasy, de na! :D). No és ott a Japán kultúra is, ami sosem vonzott, sőt, határozottan hidegen hagyott mindig is.
A Rókatündérben mindez fellelhető, adja magát a kérdés, hogy akkor mégis miért akartam elolvasni. Nos, ez egy igazán jó kérdés, talán a rókák iránti rajongásom vonzott hozzá. Ami azt illeti, nagyon féltem a könyvtől. A fülszöveget olvasva azt az érzetet keltette bennem, hogy ez valami más lesz, mint az eddigi pöttyösek, épp ezért tartottam tőle, hogy amit kapni fogunk, az egy habos-babos, szerelmi háromszöges, gyötrődő tinilány életének megismerése lesz. De micsoda pozitív csalódás volt!
Imádtam, hogy a központi probléma a könyvben nem Midori "kettős élete" volt, a kicune-lét nehézségei, hanem terítékre kerültek minden más szereplőt érintő problémák is, talán emiatt sem zavart a regénybe csempészett fantasy-vonal: mert nem a kicune élet volt az elsődleges, a túlnyomó többség. Emellett nagyon tetszett még, hogy nem csak a főbb karaktereknek talált ki az írónő háttérsztorit, hanem olyannak is, aki nem jut akkora szerephez a történet folyamán - ez azért kevés könyvre jellemző.
Több kedvenc részem is volt ráadásul a könyvben: például Akira felbukkanása Oszakában, Akira nagypapája, ó, és mikor Midori meglátta Akira tetoválását, az egyik legmeghatóbb pillanat volt az egész történet folyamán.
Bárcsak minden magyar szerző úgy írna külföldi helyszínen játszódó könyvet, hogy valóban eltöltött ott egy kis időt, és nem csak az alapján próbálná meg körülírni az ottani körülményeket, hagyományokat, amit összehalászott az internetről. Apróság, de számomra sokkal hitelesebbé vált a Rókatündér úgy, hogy Eszes Rita élt Japánban, nem csak hasraütésszerűen írt sablonokat az ország kultúrájáról.
Egy nagy hibája volt a könyvnek - ugyanaz, mint Papp Dóra Bolyongójának - a rövidsége. Annyira magával ragadó, tündéri történetet ismerhettem meg, és olyan szívesen olvastam volna még!
Azt szokták mondani, akit az Isten neked szánt, azt még az Ördög is utánad tolja talicskán. A Rókatündér tökéletes példa erre.
Szeretem az óceánt. Vad, szabad, és nem is próbál úgy tenni, mintha megszelídíthető lenne. Szeretnék ilyen lenni én is.
– Nézd, ha kedves és odaadó lányt keresel, hát én nem vagyok az – jelentem be.Cím: Rókatündér
Ezen hangosan felnevet. De egész felsőtestből, úgy, hogy hátraveti közben a fejét.
– Hát nem!
– Ekkora egyetértésre azért nem számítottam. Sőt, egy kicsike tiltakozás is belefért volna.
Szerző: Eszes Rita
Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ
Oldalak száma: 296
Megjelenés: 2018. november 22.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9789634575313
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése