156. Chris Carter - Halállista

„Válasszon, ​nyomozó: tűz vagy víz.” 

Robert Hunter, a Los Angeles-i rendőrség gyilkossági osztályának nyomozóját egy ismeretlen telefonáló arra kéri, hogy látogasson el egy honlapra, amely élőben közvetíti egy üvegtartályba zárt, megkötözött férfi utolsó perceit. A hívó azonban nem elégszik meg azzal, hogy Hunter tanúja legyen a szerencsétlen haláltusájának: azt akarja, hogy részt vegyen az áldozat kivégzésében. A nyomozónak kell eldöntenie, hogyan érjen véget a férfi élete. Hunternek nincs más választása, mint hogy tehetetlenül végignézi a gyilkosságot, a rendőrség ugyanis az FBI-jal karöltve hiába próbálja meg lenyomozni az adást vagy a telefonáló tartózkodási helyét. A gyilkos igazi informatikus zseninek bizonyul, aki minden lehetséges nyomot eltüntet maga után, így Hunter és a társa, Garcia nyomozó számára óriási fejtörést jelent, hogyan kezdjen neki a tettes kézre kerítésének. A telefon azonban hamarosan újra megszólal. Ugyanaz a hang, de egy másik honlap és egy másik áldozat. Ráadásul a gyilkos ezúttal változtat a játékszabályokon: egyfajta morbid valóságshow-t talál ki, amelyben a weboldal minden látogatója szavazhat az áldozat sorsáról…

Szerintem: Már megjelenés előtt szemezgettem a könyvvel, majd körülbelül a megjelenéssel egy időben az egyik órán a dark webről, és hozzá hasonló dolgokról beszéltünk, még a fülszövegben említett "valóságshow-k" is szóba kerültek. Végül emiatt vettem meg a könyvet.
Egészen eddig a könyvig úgy gondoltam magamról, hogy nagyon jól bírom a gyomorforgató leírásokat. Nos, Chris Carter rádöbbentett, hogy ez nagyon nem így van. Olyan részletességgel írta le a kivégzéseket, hogy 2-3 fejezetnél többet képtelen voltam egyhuzamban elolvasni, pedig nem voltak hosszú fejezetek.
Nagyon erős társadalomkritikát fogalmaz meg a szerző a regényében: bemutatja a világunkat, kegyetlenül, őszintén; rengeteg embert éltetnek a televízióban leadott valóságshow-k, amikben 'x' embert zárnak össze, és rengeteg ember élvezi, hogy dönthet a sorsukról: mit egyenek, ki hol aludjon, ki essen ki, ki mehet egy programra, és a többi. Ha efelől ekkora az érdeklődés, miért ne lehetne kicsit durvítani?! Mert az emberiség elállatiasodott - és ez most egy baromi sértő kijelentés volt az állatvilágra tekintve -, élvezik, ha valakinek rossz. Sokszor bele sem gondolunk, hogy egy-egy döntés mennyit jelent: "1 ember nem tudja megmenteni a Földet - mondta ezt hatmilliárd másik ember." Ez a magatartás figyelhető meg a Halállistában is: egy ember szavazata nem számít sokat, úgysem az övé lesz a döntő szavazat, de ha másik 10.000 ember ugyanezt az elvet követi, akkor igenis számít az az egy.
Olyan világban élünk, ahol túl nagy szerepet kapnak a szenzációhajhász cikkek, ahol a gyász nincs tiszteletben tartva - hányszor olvasni különböző közlekedési balesetek, öngyilkossággal kapcsolatos cikkek alatt, hogy az illető megérdemelte? Ha valaki öngyilkos lesz, hirtelen ezzel lesz tele a közösségi média. És az embereknek nem elég a tény, hogy most nem járnak a vonatok x órán át egy vonalon, vagy a rendőrök lezárták az utat; az emberek minél többet akarnak tudni, fotókat készíteni, minél több embernek továbbítani...

Megoszlanak a vélemények arról, vajon érthető-e a gyilkos cselekedete, megfelelő indítékot talált-e a tettei elkövetéséhez?! Én megértem őt. Részben. Nagyon sok embert ölt meg feleslegesen, az utolsó áldozatát viszont egyszerűen képtelen voltam sajnálni, ő szerintem teljes mértékben megérdemelte, amit kapott, és amit egy életen át magán kell viselnie. Az olvasók többsége úgy gondolom, eleinte teljes mértékben elítéli a gyilkost, na de mikor összefutnak a szálak, és választ kapunk a "miért?" kérdésünkre, a legtöbb emberből képes együttérzést, sajnálatot kiváltani, és bár egy gyilkosságra sincs mentség, a végére inkább megsajnáltam az elkövetőt, semmint elítéltem.

Picit belegondolva: akiknek tetszik ez a könyv, nem olyanok kicsit, mint a szavazók? Elvégre minél borzasztóbb a könyv, annál jobban tetszik. Nesze neked társadalomkritika...

– A valóságshow-k pontosan azért olyan sikeresek, és azért nézik őket olyan sokan, mert úgy vannak megtervezve, hogy hamis hatalomérzetet nyújtsanak – mondta Hunter. – Hatalmat, hogy kontrollálják, mi történik egy adott szituációban, hatalmat, hogy kvázi dönthessenek mások sorsáról. És az ember nagyon könnyen a hatalom rabjává válik, ez az egyik leginkább addiktív érzés. Éppen ezért keresik az emberek újra meg újra.

Cím: Halállista
Szerző: Chris Carter
Kiadó: General Press Kft.
Sorozat: Robert Hunter
Megjelenés: 2019. február 12.