Strony

152. Nicholas Sparks - Minden szívdobbanással


Kiadó: General Press
Oldalszám: 320
Ár: 3.490 Ft
Hope Anderson nagy döntés előtt áll. Habár már hat éve él együtt a barátjával, a férfi még mindig nem kérte meg a kezét, és a harminchat éves nő nem tudja, mitévő legyen. A családja Sunset Beach-i nyaralójába utazik, hogy összepakoljon, miután eladták a tengerparti házikót, és az ott töltött egy hét alatt át akarja gondolni, merre is tart a kapcsolata.
Tru Walls viszont egy egész óceánt szelt át, hogy Sunset Beachre érkezzen. A férfi Zimbabwében született, és ott is dolgozik túravezetőként, ám most egy levél ide hívta: találkozóra készül a sosem látott apjával. Tru azt reméli, az idős férfi segít neki az anyja életét beárnyékoló rejtély megoldásában, ám az utazás más irányba tereli a sorsát.
Amikor Hope és Tru útja keresztezi egymást, olyan erős, egyszeri és megismételhetetlen szerelem születik köztük, amely talán örökké tart. Ám az élet szívszaggató döntés elé állítja őket… Vajon létezik olyan szerelem, amely túlélheti az idő múlását és a szív meghasadását?

Szerintem:

Aki ismer, vagy régebb óta követ, tudhatja, hogy nagyon távol állnak tőlem a romantikus, nyálas könyvek. Azonban kivétel erősíti a szabályt: a Nicholas Sparks könyvekért élek-halok. Egy év eleji nagy lírás akció keretein belül tettem szert erre a könyvre. Erősen gondolkodtam e között és Stephen King legújabb, fiával közösen írt Csipkerózsikák regényén, de mivel meglepően sok negatívat olvastam a Csipkerózsikákról, maradtam ennél, és jó döntés volt.

Minden General Press könyv esetében említést teszek a borítóról, de hát nem tehetek róla, a kiadó összes borítójába szerelmes vagyok, annyira letisztultak, egyszerűek... <3

Rögtön az elején a szerző megjegyzésébe botlunk, aki elmondja, hogyan is keletkezett a regény, hogy a Rokonlelkek postaláda valóban létezik, és a többi.
Nicholas Sparks mindig képes úgy megalkotni a szereplőit, úgy leírni a tájat, hogy úgy érezzem, évek óta ismerem őket, és én is ott vagyok velük. Jelenesetben hol egy szafarin, hol a tengerparton. És bár minden Sparks-könyv ugyanarra a sémára épül, az ő esetében ez abszolút nem tud zavarni - mert bájos történeteket mesél el, ami bár az esetek túlnyomó többségében tündérmeseszerű, mégis jól esik az ember lelkének ilyen történeteket olvasni, és kicsit elhinni, hogy igen, létezik első látásra/mindent elsöprő szerelem.
Eddig az író minden regényét úgy olvastam, mintha igaz történet lenne. Nem egy megálmodott, idealizált szerelem, ahol leküzdik a nehézségeket: olvasás közben egy film forgott a fejemben, és közben teljesen el tudtam volna hinni, hogy ez valóban megtörtént, hogy valóban léteztek a szereplők. Az pedig, hogy a Minden szívdobbanással esetében már az elején letisztázta, hogy rátalált Trúra, aki segítségért cserébe elmesélte életének történetét, elmondhatatlanul megmelengette a lelkem, mert hát na: jó elhinni, hogy tényleg létezik ilyen tündérmesébe illő szerelmi történet.

Tru egy véletlen (jaj, dehogy véletlen, Sors!!) miatt összetalálkozik történetünk másik főszereplőjével, a 36 éves Hope-al a tengerparton. Ahogy az lenni szokott a Nicholas Sparks regényekben, rögtön vibrál a levegő köztük, kétség nem fér hozzá, hogy egymásban megtalálták a másik felüket: majd útjaik elválnak, Tru ugyanis képtelen a gyermeknemzésre, Hope viszont el sem tudja képzelni az életét gyermek nélkül. Tehát az évek telnek, rengeteg idő telik el úgy, hogy mindkettejük boldogtalan, életük legjelentősebb részét így töltötték el, amibe nem kellemes érzés belegondolni: vajon mennyi időt vesztegetünk el olyan emberekre, akik nem érdemlik meg?!

Miután már a lelkemet is kibőgtem a könyvön, az író csavart egyet a történeten, ami után egyszerre éreztem magam becsapva, ugyanakkor az is megfordult a fejemben, hogy ez a pasi - Nicholas Sparks - egy zseni.

funfact: Rengeteg krimit olvasok, és már jónéhány thrilleren, horroron is átrágtam magam. Sosem volt rémálmom, nem hallucináltam be, hogy üldöznek. No de emiatt a könyv miatt rettegtem álmomban, és miután éjjel felriadtam, képtelen voltam visszaaludni, nehogy folytatódjon a (rém) álmom... - Tru Afrikában élt, túravezető volt. Volt egy kutyája, akit egy nagymacska megölt, és felvitte magával egy fára. Ennek a történet szempontjából semmi jelentősége, nem kap nagy szerepet, csupán két sort, többet nem is kerül terítékre. Nekem viszont ez a két sor is elég volt, hogy álmomban megjelenjen egy fekete párduc, aki a szemem láttára végez egy kutyával...
Azt hiszem, sok ember fejében megfordult már a gondolat: mi lett volna, ha a szívemre hallgatok? Erre a kérdésre azonban soha nem kaphatunk választ. Az élet megannyi rövidebb élet sorozata, és mindegyik csupán egy napig tart. Minden megélt nap magával hozza a választási lehetőségeket és a következményeket, amelyek – ha egymás mellé kerülnek – azzá tesznek minket, akik vagyunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

BOOKOLOGY © 2020